admin Egy virág úszik végtelen vizen,Ringatja szelíden az ár,Ősszel fogant, ugaron termett,Nem tudja, mi a nyár,Egy álom úszik végtelen vizen,Ringatja szelíden az ár. Valaki állt egy kőhíd magasán,És a kezében volt egy kis virág,Ősszel termett, ugaron nőtt virág,És a szívében volt egy álom,S a vándor szólt:„Mit érek véle, ha valóra váltom? Ez álomnak itt nincs otthona, … Olvass tovább
A nap leszáll, és szőlőhegyed ormátAranyozza az alkony, Istenem.Munkásaidat látom fenn mozogni,Apró bogárkák, serény hangya-népek,Ki kapál, ki vesszőt metsz, ki szüretel.Munkálkodjatok, míg nappal vagyon:Mondtad s elküldted mindannyiokat.Mentek. Ki hajnalban, ki délelőtt, ki délben.Verejtékük hullt zord szőlőhegyedre,És felszállt áldozati párakéntS virágillat lett: édes öntudatÉs boldog, tiszta lelkiismeret.Hogy sürögnek ott fenn a húnyó napban,Aranyként csillan szürke hangya-testük,Már … Olvass tovább
Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.Az éjtől reggel, a nappaltól este,A színektől, ha szürke por belepte,A csöndtől, mikor hang zavarta fel,A hangtól, mikor csendbe halkul el,Minden szótól, amit kimond a szánk,Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,Minden sebtől, mely fájt és égetett,Minden képtől, mely belénk mélyedett,Az álmainktól, mik nem teljesültek,A lángjainktól, mik lassan kihűltek,A tűnő tájtól, mit vonatról … Olvass tovább
Fordította: Túrmezei Erzsébet Isten nem ígért mindig-kék eget,mindig-virágos, víg ösvényeket.Ború nélkül derűt,árnyék nélkül fényt,és fájdalom nélkülbékét nem ígért.De ígért erőt minden új naphoz,munkádhoz nyugalmat,világosságot utadhoz,bajban is kegyelmetés segítő kezet,mindig veled érzőörök szeretetet. Megosztom másokkal is!
Éjjel,Mikor a fáradt harcosok őrt állnak az épülő kapu előtt,A leggyötörtebb tompán a földre puffan,Szive kifuttatja a vágányokatS a fények szédítő pályaudvarárólKirobog a mennyei páncélvonat. A páncélvonat megdördül haraggal,De csak a pávák hallják s kitárják rá farkukat kénytelenS a fiatalok vérébe zuhogÜtegeiből a szerelem. Mert küzdeni kell a halálban is:A fáradt élet nem bír minden … Olvass tovább
Sem utódja, sem boldog őse,Sem rokona, sem ismerőseNem vagyok senkinek,Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség,Észak-fok, titok, idegenség,Lidérces, messze fény,Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni,Szeretném magam megmutatni,Hogy látva lássanak,Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, ének:Szeretném, hogyha szeretnénekS lennék valakié,Lennék valakié. Megosztom másokkal is!
Az ábrándok, mik itt élnek szívemben,Immár tudom, hogy nem maradnak itt,Minden, ami szép, gyorsan tovalebben, –Az élet erre lassan megtanít. Mert mi az élet? Percek rohanása;Fagyos viharként száguld mindenik,Mögöttük sír a kertek pusztulása,S a rózsabokrot földig letörik. Illatos szirmok, zöldelő levélkék!…A vihar szárnyán mindez elrepül,Aztán ragyoghat, nevethet a kék ég:Ott áll a kert siváran, egyedül. … Olvass tovább
Megromlott már a régi erkölcs.Egy kor veszőbe’ van megint.Szakadj le, új idők viharja!Pusztíts, dühöngj kedved szerint.Bábel tornyának épitői,Hogy’ összezagyválódtatok.Kezdhetitek megint elülről…Óh, tartsatok bünbánatot! Jut-e még eszetekbe néha,Mi az az Isten ostora?Mért kellett jönni vízözönnek,S hogy mért pusztult el Szodoma?…Erős Spartára, bölcs Athénre,Rómára nem gondoltatok?…Egy népvándorlás jöhet újra!…Óh, tartsatok bünbánatot! Kérkedtek azzal, hogy e századMily bölcs, … Olvass tovább
Kihálom a testem és lelkem,Kinyargalom rest magamat,Valami tán marad,Vagy tán nem is marad,De nem marad vágytalan órám. A titkos Élet szívvel szór rámFényekkel toldott fényeket,Csak neked,Csak neked élek, csak neked,Vágy és anyádnak, aki: Élet. Néha-néha úgy-úgy elszéledDölyföm, rangom, nevem, hitemÉs semmiben,Már-már semmibenSem bízok és szünök valómban. Föl, föl, Uram, nem mindig jóbanAdódik az elélnivaló.De élni: … Olvass tovább
Előbb a hegyi kápolnáig,aztán a falu templomáig,kéttorony örök irányáig,hollóéveken által máig,néha Nagyenyed zárkájáig,Don-kanyarig, Szibériáig,s vissza az alvadt városokba,meghagyott kicsi otthonokba,rongyszőttes-tiszta tájromokba,vissza a hajnal-vereckéken,tűzön-vízen keresztül épen,mert nem test szerint, csak egy képen,de makacsul, de mindenképpen,keresztülszületve egy házon,keresztülszármazva egy népen,Uram, nem a te láncod tépem,nem a gonosznak táncát lépem,hinni egyedül is hihettem,de ha már így lett – … Olvass tovább