Februárvég –valami lehetetlenségtörténik mindjárt.Duzzad a rügy,az ágak az égbe markolásznak.Minden lángol, feszül.ó, hogy akarnékén is, én isvalami lehetetlenség lenni,kitágulni, megtisztulni. Ha Január-rém megy és Február-kedves jön,a földről a téli szenny eltűn,bőn és mocsok –én az erdőhátról hóvirágot hozok.A zord árkokból dűl a szent tavasz-szag –Ó, hogy akarnékén is, én isvalami új lenni,újjá válni, megszületni.Ha jönnek … Olvass tovább
Lefoszlottak rólunk az Isten színei, amikkel befestette az anyagot, és élünk, mint akiknek az élet nem követelés, minden káprázat messze elhagyott. Elnézem a múltat, színeknek temetőjét, akivel belőlünk soka halt meg: Ábelt, sajnálom a tervetlen, csodanélküli mát s megsimogatom az utolsó szent mesét: Bábelt. Félősen, térdelve mormolunk imát, megreszkettet egy villám nyugtalan éjen, de hova … Olvass tovább
Jóságos Isten, áldottszivü kertész,ki minden reggel átsétálsz a kerten,akit csodálunk gyökereket vertenfigyelj: egy dudva zsoltárt énekel! Jóságos Isten, áldottszivü kertész –Szirmaim nem szép, pompás csillagok;csak egy tövises, csúf növény vagyok,lekonyult, béna, haszontalan. Dudvának hinak. Mindenek gyülölnek:megtüz a nap és kinoz a hideg,mert nincs gyümölcsöm soha senkinek,s én – mégis élni, élni akarok! Mert, látod, mégis … Olvass tovább
Ne várd, hogy a föld meghasadjonÉs tűz nyelje el Sodomát.A mindennap kicsiny csodáiNagyobb és titkosabb csodák. Tedd a kezed a szívedre,Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,Ez a finom kis kalapálásNem a legcsodásabb dolog? Nézz a sötétkék végtelenbe,Nézd a szürke kis ezüstpontokat:Nem csoda-e, hogy árva lelkedFeléjük szárnyat bontogat? Nézd, árnyékod, hogy fut előled,Hogy nő, hogy törpül el … Olvass tovább
Ó Istenem, de könnyű volna az élet-terhek hordozása, ha tudnám azt, hogy minden könnyem Valakinek mosolygása. Ha tudnám azt, hogy minden álmom, amit az élet szétzilál, valakinek valóra vál és lelkem minden barázdája, amit a sors naphosszat árkol: neki lenne boldogsága. Ha tudnám, azt, hogy amíg bírom, minden ütést érette adnak. Lélekölő fekete … Olvass tovább
Szememmel én vezetlek téged,Amerre mégy, veled megyek.Utat török, s nem árthat nékedSötét völgy, vagy zordon hegyek,Járj szárazon, vagy víz felett,Orcámnak fénye hűn vezet. Szememmel én vezetlek téged,Kegyelmem is hűn támogat;Nem engedem inogni lépted,Bátran rámbízhatod magad,Pusztákon át a mennybe felErős karom hordoz, emel. Szememmel én vezetlek téged,Beváltom az ígéretet,Ha napra nap jön, évre évek,Ha szép napot … Olvass tovább
A lélek,mikor búcsúzva bontja szárnyait,visz magával a földről valamit. Eszmét, melyet világra ő hozott,virágot, melyet ő virágoztatott. Én Istenem, én mit vigyek neked?Nem vihetek én mást, csak verseket. Kiválasztok pár útamra valót,a többinél tisztábban dalolót. S ahol ösvénnyel vár az égi rét,zenét hallok majd, felséges zenét. Barátom, aki már előre ment,azt a zenét rég hallja … Olvass tovább
Te ne kérdezz, csak menj az utadon S meg ne állj körülnézni,A kétely gyilkos sebet üt belénk S a lelkünk, a lelkünk bevérzi. Te ne kérdezz, csak menj az utadon, Az agyad bármi kábult,A gyöngeséged, tétovázó vágyad Egy hanggal el ne áruld. Magadba higgy és menj az utadon, Mint kit nem döbbent titkok árnya, Gyáva, … Olvass tovább
Fejünkre por hull, régi vakolat, így énekeljük a drága Siont; egér futkározik a pad alatt s odvából egy-egy vén kuvik kiront. Tízen vagyunk; ez a gyülekezet, a tizenegyedik maga a pap, de énekelünk mi százak helyett, hogy hull belé a por s a vakolat, a hiúban a denevér riad s egy-egy szuvas gerenda meglazul: tizenegyedikünk … Olvass tovább
Amiként én is megbocsátok…Amikor eljutok odáig,Az imádságban meg-megállok.Én megbocsátok…?Azoknak, kik vétettek ellenem…?De nekem nincs mit megbocsátanom,Mert ellenem nem vétett senkisem.Ember nem ütött se tettel, se szóval,Akik az úton szembejöttek vélem:Áldva jöttek és simogatva jöttek,És roskadásig megterhelve jöttekSzámomra tartogatott ezerjóval.Ember nem ütött se tettel, se szóval,Csak vigasztalt, csak dicsért, szeretett, –Isten engem az embereken át Jaj, … Olvass tovább