Hó szitál és Karácsony jön. Az utcán hömpölyög a nép özön és szinte árad, kicsattan a mosoly, a vágy és csupa öröm minden mozdulat, minden szó, hisz Karácsony jön és hull a hó! – A lábak mellől égre tör a gyermek szájt idéző hahó. Az utcákon szellő játszik, – a hópelyheken látszik megdőlve fut a … Olvass tovább
Ezüst esőben száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sűrű; a lámpafény aranylik a kalácson, a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű. Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezőket karcolja éles, kék jégkörmivel. Fenyőszagú a lég és a sarokba ezüst tükörből bókol a … Olvass tovább
A hold beszűrt a kunyhórepedésen, Ezüst halmot hintett szerte szépen. A glória már fényes messze zengett. Elaludtak. Szendergett a Gyermek. Mária édesen, a bölcsőre hajolva, József, az ács, s fejénél a szalma. Aludt a csacsi és a hű ökör. Ez éjjel nem riadt egy kutya se föl. Bogrács alatt a tűz, csuporban a tej, A … Olvass tovább
Mintha csak ma volna, úgy eszembe van még, Az asztalnál körben ült a kis család, Kint a vihar tombolt, oda-odaverte Ablakainkhoz a zúzos rózsafát. Fekete ruhájú, gyászló özvegyasszony Magához vonta két árva gyermekét: „Mikor eltemettük szegény jó apátok, Ilyen rút idő volt odakívül ép.” Közelebb simultunk gyászoló anyánkhoz, A két árva gyermek: kis öcsém meg … Olvass tovább
Azt mondják a karácsony Szenteste a gyerekekről, a gyerekeknek is szól egy nem mindennapi gyerek megszületésével. A templomokban Szenteste (remélem idén is mindenütt) karácsonyi verseket szavalnak, kicsik és nagyok egyaránt. Világosan emlékszem az első templomi szavalatomra, székre állított a tiszteletes úr, olyan pöttöm voltam, de elszavaltam életem első karácsonyi versét! A karácsonyi otthoni hangulat megalapozása … Olvass tovább
Krisztusom, én leveszem képedet falamról. Torz hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy. Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa. Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló. Álmatlanul csavarogtad a … Olvass tovább
Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba. A szűk szobában is terem öröm, Gyúl apró gyertya ínség idején, Óh csak ne legyen sorsom bús közöny, Óh csak legyek a fény forrása én, Apró gyermekek bálványozott fája, Én az idegen, én a jövevény, Égő fenyőfa, égő áldozat, Akit az Isten ősi otthonából Emberek örömére elhozat. Csak … Olvass tovább
I. Bajorerdő. Zimánkós fenyvesekből előoson a téli szürkület. Gunnyasztó házak ködrongyokba bújva koldus szatyorban gondot gyűjtenek. Egy vonat sípol messze valahol. Fulladtan vész el fák között a hang. Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze kísértethangon fölsír egy harang. Olyan este ez is csak, mint a többi: olyan a színe, nyirkos ködszaga. Pedig valahol szent titokpalástban … Olvass tovább
Adjonisten Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta – biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem, Segíts, édes Istenem. Istenfia, jónapot, jónapot; Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, … Olvass tovább
(Egy barátomnak) A mi kedélyünk rég kihamvadt, fagyos, hideg az ünnepünk, lelkünkre hull a téli harmat. Jeges vidékre tévedünk, és álmodunk dicsőbb valórul, s a fergeteg táncol velünk. Agyunkba duzzadozva tódul sok új, hatalmas gondolat, de a fánkról kopott dió hull. A gyertyalángunk ellohad, füstölve pattan rajt a szikra, s kékes, kialvó lángot ad. S … Olvass tovább