Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költészete és élete szorosan összefonódik az erdélyi magyarsággal.
A két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja!
Az erdélyi magyarság szenvedését sajátjaként élte meg. Példaértékű élete és munkássága, kristálytiszta gondolatai a mai ember számára is hordozza az egyetemes mondanivalót.
Az élet és Isten szeretetét, még akkor is, amikor hinni és élni is nehéz, az általa írt versekben folyamatosan megtaláljuk ezeket a gondolatokat.
Reményik istenes verseiből, ha akarnánk se tudnánk olyan válogatást összeállítani, ami csak és kizárólag a legszebb verseket tartalmazza.
Mert nincs olyan ember, – aki csak egy kicsit is ismeri költészetét – akinek már ne lenne szívébe elrejtve néhány Reményik sor, amihez a „legszebbként” ragaszkodik.
Olvassuk, ízlelgessük sorait szeretettel!
Ha ezt a szót, e kurta szótKi tudnám egyszer ejteniEgyszerűn, hangsúlytalanul,Ahogy ágról a zuzmara pereg,Ahogy az esőcsepp a mélybe hull…Ha tudnám egyszer ezt kiejteniVigaszt nem várón, visszhangtalanul.Ha tudnám egyszer ezt úgy ejteni,Hogy nem kellene mögé rejteniFájó lemondást, keserű dacot,Titkolt reményt, elfojtott haragot.Ha úgy ejthetném, hangsúlytalanul,Ahogy ágról a zuzmara pereg,Ahogy az esőcsepp a mélybe hull.Akkor én … Olvass tovább
Hálát adok, hogy a világból Oly kevés dolgot ismerek, Hálát, hogy Párist sohse láttam, S nem vonzanak a tengerek. Hogy nem jártam a Rivierán, És járni már alig fogok, Hogy becsukódtak én előttem Idejében a távolok. Ó láttam így is, éltem így is, Így is kínlódtam eleget. A benyomások szertevitték, S vissza nem hozták lelkemet, … Olvass tovább
Ne szóljatok, és ne mozduljatok,Fojtsátok vissza lélekzetetek…Nézzétek: fa vagyok,Reszketnek rajtam a színes levelek.Egy vékony, vékony tündér-cérnaszálon,Életen túl, innen a halálonMég tartja őket valami csoda…Pedig elmult Halottak napja is,Mi most nem hull le, nem hull le soha, Ne szóljatok, és ne mozduljatok, –Egy pillantás, egy sóhajtás elég:És lehullnak a legutolsó álmok,És meghalnak az utolsó mesék.Ne szóljatok … Olvass tovább
Vagy így, vagy úgy, de mindenki sietMostanában tőlem valahova –Nem volt ily kurta azelőtt a perc,S az óra ily kiszabott, mostoha.Mindenki megy és mindenki lohol,Egyik csomagol – másik haldokol.Vagy messze néz, vagy éppen sírját ássa:Jövevények és vándorok vagyunkÉs nincsen itt senkinek maradása. –Néha borzadok s fázom élni, lenni:Ebben a maradástalan világbanNekem is útra kellene már … Olvass tovább
Most vallani kell, végsőt vallani. – Volt-e hited egy szikra bárcsak? –Pár porszeme reámtapadtHívő lelkek virágporának. – A virágporral mi lett, mondd meg?! –Áldozatul esett esőnek.Sokszor éreztem idegennek,De néha áldott ismerősnek. – Istent, mondd, érezted-e mint Atyát? –Soha. Ködös volt, ködös valami.Legtöbbször a Szépségben láttam.Nem tudok róla többet vallani. – Jézusoddal hogy mint volt dolgod? … Olvass tovább
„De mondom néktek, Salamon az ő dicsőségében nem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.” Járosi Andornak Színesedik a rét. A margaréták föl-fölemelik Szelíd, fehér fejük. A karthausi, a hallgatag barát Barátkozik velük. Misére csenget a harangvirág A bükkönynek s az árva lóherének, A rét fölé az alkonyat terül, Ezer virág ajkáról száll az ének Hangtalanul: … Olvass tovább
Engem gyengébbnek faragtál ki, Hogysem próbáidat Állhatnám, Uramisten Dícsérve Téged rendületlenül. Azért ígyen könyörgök Hozzád: Ne próbálj engemet! Tudom, hogy vannak választottjaid, Akiket szentté finomít a bánat, Akiket hőssé edz a szenvedés, Akik áldják és magasztalják Süvöltő ostorod, Mert minden csapás nyereség nekik. Nem én, nem én! Én igazabbá, emberebbé Nem tisztulok sötét eged alatt. … Olvass tovább
Így emlékszem most-mult szörnyű napokra: Ha tudtam volna imádkozni akkor, Így imádkoztam volna: Uram, kimondhatatlan rettegéssel Nézem, hogy indul teremtett világod Szakadni szerteszéjjel – Hogy indul válni vérré és üszökké, Amelyből nincsen feltámadás többé. Szívszorongva számlálom mindenütt Közel és távol szeretteimet, Jajdulva kérdem, hogy mi lesz velük S mivé lesz a kicsiny magyar sziget – … Olvass tovább
Károli Gáspár emlékezetének Alkotni könnyebb: a szellem szabad,A képzelet csaponghat szerteszét,Belekaphat a felhők üstökébe,Felszánhatja a tenger fenekét,Virágmaggal eget-földet bevethet,Törvénnyé teheti a játszi kedvet,Zászlóvá a szeszélyt, mely lengve lázad,S vakmerőn méri Istenhez magát…Az alkotás jaj, kísértetbe is visz.A fordítás, a fordítás – alázat.Fordítni annyit tesz, mint meghajolni,Fordítni annyit tesz, mint kötve lenni,Valaki mást, nagyobbat átkarolva,Félig őt … Olvass tovább
Szavak, szavak, szabadító szavak,Ó, hányszor, hányszor ócsároltalak!Hogy kongók vagytok, üresek, szegények,Hogy nem éri be veletek a lélek.Szavak, szavak, szabadító szavak,Én most tőletek bocsánatot kérek. Mert sokszor, sokszor megváltottatok,Magam fölé felmagasztaltatok,Bűnből, világból kiemeltetek, –Mert külön lélek zengő lelketek,És zengéstekből külön élet támad,Hadat izenve kínnak és halálnak. Szavak, szavak, szabadító szavak,Ó, hányszor, hányszor ócsároltalak!Pedig hurcolni ilyen életetCsak … Olvass tovább