Megüzentem a porkolábnak éjjel,Mikor nyögtek az álmatlan rabokS halk éji nesszel csikordult a zár:Vigyázz, lator, én még szabad vagyok! Én még szabad vagyok,És a lelkemben vihar tombol, vágtat,Olyan vihar, hogyha majd elbocsátom.Gyökerestől csavarja ki a fákat! Én még szabad vagyokÉs a rabokra nézek közbe-közbeS a tarsolyomban villámokat őrzökÉs orkánokat tartok lekötözve. Én még szabad vagyokÉs … Olvass tovább

Keményen nem beszéltem senkivel,És szigorún sem szólottam soha.Nem háborított fel a vétkes vétkeS nem ingerelt az ostoba.És legkevésbbé az ügyefogyott,Aki két balkézzel és két ballábbalCsak csetlik-botlik a világon által.Magamba néztem, s láttam magamat,S tudtam, hogy minden elrendeltetés,S csak mondvacsinált szó az akarat.Alárendeltje senkinek se voltam,És én sem parancsoltam senkinek,S legrosszabb lettem volna nevelőnek,Mert semmi nevelésben … Olvass tovább

Dr. Filep Gyulának Ülve a karosszékben, Ma legelőször néztem Szemközt az utcasort. A tekintetem rátévedt egy fára: Nini még most sem sárga. Zöldnek tartotta meg Szép reménység-ruhában Az, aki megtarthat mindeneket. És én is élek, És én is élek S megvannak mind, akiket szeretek. S e nekem-láthatatlan tündér-őszben Eljönnek hozzám az őszi csodák: Másodszor borulnak … Olvass tovább

Vagy egy nagy mű, – vagy egy nagy szenvedély.Vagy égő nyár, – vagy gyémántfényű tél. Vagy az Úristen, – vagy az emberek.Vagy a kolostor, – vagy fészek-meleg. Vagy a csúcsok nagy, edző hidege,Vagy egy asszony simogató keze. Vagy fent, vagy lent, élőn, halálra-váltan,Jaj, csak ne felemásan, felemásan!

Mosolyod…Mely szívből fakad,Aranyozza be arcodat.Mosolyod nem kerül pénzbe,Mégis sokat ér testvéred szemében,Gazdagítja azt, aki kapjaS nem lesz szegényebb az sem, aki adja,Pillanatig tart csupán,De örök nyomot hagy maga után.Senki sem olyan gazdag,Hogy nélkülözni tudná,És senki sem oly szegény,Hogy meg nem érdemelné.Az igaz barátság látható jele,Hintsd be a világot egészen vele.Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,Bátorság a csüggedőnek,Vigasztalás … Olvass tovább

Az életednek van egy titkos csúcsa, Mely rejtve őrzi boldogságod, Egy sziklafok, ahonnan Te az élet Töretlen teljességét látod, Hol imádkoznál hosszan, térdenállva, Mert onnan végtelen a panoráma. Az életednek van egy titkos csúcsa Köröskörül őserdő, ősbozót – Keresztül-kasul vágtató csapások, A sok hamistól nem látni a jót, Isten előre ment, a csúcson vár be … Olvass tovább

Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla,Lépcső, min felhalad valaki más,Ekevas, mely mélyen a földbe ás,Ám a kalász nem az ő érdeme.Legyek a szél, mely hordja a magot,De szirmát ki nem bontja a virágnak,S az emberek, mikor a mezőn járnak,A virágban hadd gyönyörködjenek.Legyek a kendő, mely könnyet töröl,Legyek a csend, mely … Olvass tovább

Istenem, add, hogy ne ítéljek – Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És … Olvass tovább

Mivé lesz ez a késő napmeleg,Mely most így át meg áthat engemet,S mely idén utolsó melegnek tetszik?Rőzsetűzzé lesz lelkem ugarán,Mely mellett csillagtalan éjszakán,Nagy téli éjszakánÁlmok didergő tábora melegszik? Mivé lesz ez a levélsuttogás,Ez a haldoklók beszélgetése?Támad belőle új melódia:Ájtatos szívem nyárfareszketése?Karácsonyesti prédikáció,Ha már lehullt a hó? Mivé lesznek e lobogó színek?Marad egy tisztás szívem közepén:Kietlen … Olvass tovább