Reményik Sándor – A menekülő

Ha menni kell, magammal sokat vinnék,Az egész édes, megszokott világot,Rámástul sok, sok kedves drága képetÉs egy pár szál préselt virágot,Vinnék sok írást, magamét, meg másét,Sok holt betűbe zárt eleven lelket,S hogy mindenütt nyomomba szálljanak:Megüzenném a hulló leveleknek.Vinném az erdőt, hol örökké jártam,Hintám, amelyen legelőször szálltam,A keszkenőm, mivel rossz másba sírni,A tollam, mert nem tudok mással … Olvass tovább

Reményik Sándor – Szíveteket köszönöm

Szeretteim, emlékeztek ugye: Egy Szívbe írtátok a nevetek – Milyen nagyon gazdaggá tettetek – Úgy adtátok nekem Isten szívét, és benne magatok. Én veletek olyan boldog vagyok. Oly tiszták, drágák vagytok mind a ketten, A szíveteket hogy is érdemlettem, S hogy Veletek ilyen boldog vagyok? A nap leszáll, hanyatlik életem, A nap leszáll. Kérlek, maradjatok … Olvass tovább

Reményik Sándor – Szent-János szobor

Úgy áll az elhagyott kert közepén, Palástosan, aggon és egyedül, Mint aki látott minden „jelenést”, És mindent tud, és mindennek örül. Az Istenbe s az őszbe elmerült. És átnéz, messze néz át a kert fáin, Kő-ajka zeng a déli verőfényben: „Csak szeressétek egymást, fiacskáim”. Kolozsvár, 1927. szeptember 12.

Reményik Sándor – Üres templomban

Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat, az üres templomba besurranok. Egy lélek, aki Istent látogat. A szentek komoly arca rámragyog. Ha násznép járt ma itt: feledve rég, és mise sincs, se karinges papok, az oltáron két öröklámpa ég, az Istenemmel egyedül vagyok. A templom üres, a lelkem tele. Megértjük egymást, pedig nincs szavunk, itt … Olvass tovább

Reményik Sándor – A lélek él

Imre József kedves bátyámnak,igaz tisztelettel A lélek él,Testvéreim,És hitet nem cserél.A lélek él: betűben, színben, fában,Hullámos hangban és merev márványban,Száz változáson át –Amíg meg nem tagadja önmagát. A lélek él, és munkál csendesen,Kis szigeten, vagy roppant tengeren,De amit alkot: nem szól a világnak;Csak egy kis körnek, csak egy kicsi nyájnak.A lélek él,Testvéreim,És hitet nem cserél. … Olvass tovább

Reményik Sándor – A karácsonyfa panaszkodik

El-elnézlek ti hontalan fenyők,Ti erdő-testből kitépett tagok.Hányan mondhatják el ma veletek:Óh én is, én is hontalan vagyok! Piacra vitték testem, s a lelkem,És alkusznak az életem felett.És fehér vattát aggatnak reám:Mű-zuzmarát a zuzmara helyett. Tudom: elszárad a levágott kar.Tudom: én vissza nem jutok sohaAz ősrengeteg anyakebelére.Sorsom: lapály a csúcsokért cserébe.S a végtelen helyett egy szűk … Olvass tovább

Reményik Sándor – Szeretnék példát venni

Szeretnék példát venni Tőle, Aki virágot ültet a mezőre, S elrejti arcát a virág mögé. Szeretnék példát venni Tőle, Aki viharban száll a hegytetőre, És rejti arcát fergeteg-palást. Szeretnék példát venni Tőle, Ki a nevét írja minden fára, kőre, De arcát nem látta még senki sem. Szeretnék példát venni Tőle, Akinek soha sincsen pihenője, S … Olvass tovább

Reményik Sándor – Processio

Valami ködös oltárkép felé Csak vonul, vonul a processio, Jön a semmiből, megy a semmiségbe, Eleje nincs és nem látszik a vége, De vonul, vonul a processio. Valami ködös oltárkép felé Lengenek zászlók, mered a kereszt, Megyünk mindnyájan, fekete csuhások, Hívő lelkek és hitetlen pogányok, Valami ködös oltárkép felé. Valami ködös oltárkép felé Örök idelenn … Olvass tovább

Reményik Sándor – Kenyér helyett

„Változtasd a köveket kenyerekké!” – Nem a sátán szól. Milliók zokogják. Egyetlen jajkiáltás a világ, Egyetlen kéztördelő mozdulat, Egyetlenegy roppant fenyegetés. A nyomorúság völgyei fölött A bosszúálló Isten hegyei Feltornyosulnak irgalmatlanul, Nem indulnak változni kenyerekké. „Változtasd a köveket kenyerekké!” Hallom én is a rettentő igét, Mint végítélet, úgy zuhan reám, Szíven talál, mint kővé vált … Olvass tovább

Reményik Sándor – Lefelé menet

„Elváltozék…” Köntöse, mint a hó.Olyan szép, hogy már-már félelmetes,Mégis: a hegyen lakni Vele jó.Maradni: örök fészket rakni volna jó.De nem lehet. Már sáppad a csoda,Az út megint a völgybe lehalad.Jézus a völgyben is Jézus marad.De jaj nekünk!Akik a völgybe Vele lemegyünk,Megszabadított szemű hegy-lakókCsak egy-egy csoda-percig lehetünk.Elfelejtjük az elsápadt csodát.És lenn, a gomolygó völgyi borúban,Az emberben, … Olvass tovább