Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.
Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.
Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.
Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.
Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.
Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?
A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?
Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”
A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”
Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.
Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!
A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!
Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.
Ima az, amitemplomi csöndben,a lehunyt szemek mögöttibenmegtörténik – és ima az, amimögött látszik a mécs örök fényeés hallszik egyetlen orgonahang,nem innen, hanem onnan. Ami ima, azmár az elejétől a végéigmegfordítva is ugyanaz marad,ugyanannak szóló szó – és ami ima, azmégis váratlanul nyílik kiég és föld határán,akár egy szirmos ejtőernyő.
Mindig messze keresik valahol az Istent,a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval,a csillagok, felhők és végtelenségek között.De én már tudom,hogy biztosabban megtalálom Őtaz egészen kis dolgokban,a véletlenekben, a jelentéktelenségben,azokban a pillanatokban,mikor csodálkozva pillantunk fel,valamit értünk, amit az elébb,az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk.Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami,ami az … Olvass tovább
Isten madárkái tovahagytak minket.Verebek lakják most fecskefészkeinket.Isten madárkái messze délre szálltak.Fényes napkeletig bizony meg se álltak.Őket a hideg tél utol se éri.Röptüket ragyogó napsugár kíséri.Hozzánk tavaszt hoznak, tőlünk nyarat visznek.Csalóka, szép ősznek egy percig se hisznek.Istenem, ha én is madárkád lehetnék,zord, hideg világban tavaszt hirdethetnék!Milyen jó is volna! Jöhetne hideg tél,dermesztőn, fagyosan fújhatna hideg szél:messze … Olvass tovább
Milyen felemás érzések közt élünk,milyen sokféle vonzások között,pedig zuhanunk, mint a kőegyenesen és egyértelműen.Hányféle szégyen és képzelt dicsőséghálójában evickélünk, pedignapra kellene teregetnünkmindazt, mi rejteni való.Milyenmegkésve értjük meg, hogy aszemek homálya pontosabb leheta lámpafénynél, és milyenkésőn látjuk meg a világörökös térdreroskadását.
Küzködöm; küzdve alakítomnemcsak azt, ami lehetek,ami lennem rendeltetett,ami a lényegem s a titkom;formálom azt is, amivé tiválhattok; azt formálom én ki,azt az embert, aki agyagmég bennetek is, kire vágytok,amikor sürgetve mondjátok:költő, előzd meg korodat!Gyúrom az anyagot, a fájót,facsarom ki a bennrekedt,megáporodott nedveket,én így sürgetem a világot.Mert az előzi meg korát,ki idején viszi tovább,vagyis – hallván … Olvass tovább
Hajnal. Dúdolva ballagokhazafelé sok apró-cseprődallal szívemben. Rámköszönsz,te szegény, piszkos utcaseprő.Oly tisztességtudóan köszönsz,míg körülted porzik a reggel:egyszerre csordultig telekalázattal és szeretettel.Megállók s elnézem sokázsíros, barázdás arcodat,gémberedett, nagy kezedet,torzonborz, sárga bajszodatfölötte a pálinka-gőzzel.… Őt látom most, a mennyeitbenned, ó rongyos utcaseprő,ki sepred a föld szennyeit,ki világ bűnét elveszedés jó vagy minden emberekhez…Testvér, ha az üdvösségre jutsz,rólam el … Olvass tovább
Az uccán néha megállok s riadtannézem, amit sohase láttam eddig:mindenütt új istenek lelke vedlikés kisértetek járnak az anyagban.És az aszfalt már nem aszfalt alattamés lépni már sehová sem merek,hisz mindenütt rejtett életeketroncsolok szét ok nélkül valaholaz anyagban, mely értem robotol.Anyám az anyag, jóságos csoda:vacogott a fogam a szörnyű télbenés jött a szén, hegyekről jött a … Olvass tovább
Miért sirattok?Isten arca volt, amelysimogatón, hívónrám hajolt. És én mentem, s mostfényözönben élek,és nem vagyok más,csupán tisztult lélek.Sziromhullás volt,árnyékom lehullt,a szemetek könnybemiért borult? Ha emlegettek, köztetek leszek,ha imádkoztok, veletek vagyok,ha rám gondoltok, mosolyogjatok,emlékem így áldás lesz rajtatok.
Mikor még mezítláb jártamporban, fűben,látott az Isten engem is.Itt-ott egy hant egy vakondtúráss két-három villám földbe szúrva. Ha elbotlottam, félrenézetts úgy segített, hogy megmosolygott.Vérem hiába folyt ilyenkor,körös-körül nagy fény keringett,mintha lovak futottak volna körbe-körbe. Lépkedhetek ma földrészek közt,becsvágyó hazákban, városokban,vagy tömegsírok szélén, hol ti is jártok,nem lát már engemsehol senki. Jobb kezem mellett fenséges roncstelepek,amott … Olvass tovább
Ha hittem volna suttogásnak, szélnek,bölcsőben fölnevelt jóslatoknak,most nem volna hosszú ez az éj,szemetrohasztó ez a fals az ágyvég ütközőjén se utaznahazátlanul a lábfejs talán sötét se volna ennyire –Ülnékaz ünnepelt hasbeszélőkkel együttdicsőségem magas székébens vonulna előttem vöröslő rózsa-csapat,sarkantyús madár-sereg,ejtőernyős lányhajak tapsviharbanés nem szarvazhatna föl senkironcstelep-agancsokkal,fejemet se vihetnék országos mulatságba,mint késsel ékesítettökörfejet –S a szép, búgócsiga-estekenbeárnyékolnának … Olvass tovább