Nagy Gáspár – Ima
Ima az, amitemplomi csöndben,a lehunyt szemek mögöttibenmegtörténik – és ima az, amimögött látszik a mécs örök fényeés hallszik egyetlen orgonahang,nem innen, hanem onnan. Ami ima, azmár az elejétől a végéigmegfordítva is ugyanaz marad,ugyanannak szóló szó – és ami ima, azmégis váratlanul nyílik kiég és föld határán,akár egy szirmos ejtőernyő.