Karácsonyi versek, amire épp most szükséged van!
Nem szükséges sokat mondani a karácsony szelleméről a keresztény vagy keresztyén világban, mert talán ez az egyetlen olyan ünnepünk, amellyel mindenki tisztában van.
Néhány éve a marketingnek „hála” a karácsonyra való készülődés kitolódott. Már októbertől találkozhatunk karácsonyi kirakatokkal, de az igazi profik nyár végétől már a szezonra készülnek.
Elgondolkodtál már azon mi lenne, ha január 1-től már a következő karácsonyra készülnénk lélekben?
Mi lenne a világgal, ha nem felejtenénk el a mindennapi forgatagban, hogy a karácsonykor egy olyan egyedi és megismételhetetlen Égi üzenetet kaptunk, ami több mint kétezer éve kíséri az emberiséget?
Mi lenne a világgal, ha a szeretet lenne a középpontban egész évben, és nem csak két-három hétig keresnénk a leghmeghatóbb karácsonyi verseket? Hanem egész évben imaként mantráznánk?
Tulajdonképpen fel sem fogja a világ, de akár így is lehetne.
Lehet is.
Csak mindannyiunknak a magunk kis környezetében kell elkezdeni. Ehhez tényleges táptalajt biztosítanak a karácsonyi versek a szeretetről.
Ezek a karácsonyi költemények közelebb visznek nem csak Istenhez, hanem önmagunkhoz is!
A karácsony lényegét számtalan magyar és külföldi író, költő prózákban és versekben is kifejezte már, elénk tárta azzal a kiapadhatatlan sokrétűséggel, amit a nyelv elénk tár.
Ha mégis abban a helyzetben találnánk magunkat, hogy nem tudjuk mi is a karácsony lényege – amiről olyan nagy erővel próbálnak bennünket, gondolkodó embereket eltántorítani -, akkor csak olvassunk el egy karácsonyi verset!
Igazából erre bármelyik klasszikus vagy kortárs költő karácsonyi verse tökéletes lehet.
Amikor szülőként vagy nagyszülőként karácsonyra válogatunk verset csemetéinknek, csak jusson eszünkbe: a csoda bármikor megtörténhet egy épp neked szóló jelzős szerkezeten vagy metaforán keresztül!
Talán a te kedvenc karácsonyi versed is itt van az alábbi költemények között:
Zakatol, zúg, dübörög a város. Kormos kenyeret izzad a gép. Kavarog, búg az életi vásár, Gyönge a gyöngébbet löki odébb. Vézna, csigázott testek inognak. Vérbefutottan bús szemek égnek. Szöges korbácsát nekieresztve Gyermekeit csak veri az élet. Sírva, sikongva, bukdosva rohannak, Kidől az egyik, helyibe más áll. – S ím, egy torlódó nagy utca sarkán Egy … Olvass tovább
Legalább húsz fok hideg van, szelek és emberek énekelnek, a lombok meghaltak, de született egy ember, meleg magvető hitünkről komolyan gondolkodnak a földek, az uccák biztos szerelemmel siető szíveket vezetnek, csak a szomorú szeretet latolgatja, hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, fa nélkül is befűl az emberektől de hová teszik majd a muskátlikat? Fölöttünk … Olvass tovább
Jövének távol, boldog Napkeletről Három királyok, híres mágusok, Mert hírt hallottak a csodás Gyerekről, Kiről legenda és jóslat susog. Ki született szegényen Betlehemben, Kit megöletne Heródes király S aranyat, tömjént, mirrhát lelkesedve Hoz néki Gáspár, Menyhért, Boldizsár! Szerecsen, indus, perzsa, mind csodálja A Kisdedet, ki a jövő királya S a csillagot, mely homlokán ragyog. Ô … Olvass tovább
Hó szitál és Karácsony jön. Az utcán hömpölyög a nép özön és szinte árad, kicsattan a mosoly, a vágy és csupa öröm minden mozdulat, minden szó, hisz Karácsony jön és hull a hó! – A lábak mellől égre tör a gyermek szájt idéző hahó. Az utcákon szellő játszik, – a hópelyheken látszik megdőlve fut a … Olvass tovább
Ezüst esőben száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sűrű; a lámpafény aranylik a kalácson, a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű. Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezőket karcolja éles, kék jégkörmivel. Fenyőszagú a lég és a sarokba ezüst tükörből bókol a … Olvass tovább
A hold beszűrt a kunyhórepedésen, Ezüst halmot hintett szerte szépen. A glória már fényes messze zengett. Elaludtak. Szendergett a Gyermek. Mária édesen, a bölcsőre hajolva, József, az ács, s fejénél a szalma. Aludt a csacsi és a hű ökör. Ez éjjel nem riadt egy kutya se föl. Bogrács alatt a tűz, csuporban a tej, A … Olvass tovább
Mintha csak ma volna, úgy eszembe van még, Az asztalnál körben ült a kis család, Kint a vihar tombolt, oda-odaverte Ablakainkhoz a zúzos rózsafát. Fekete ruhájú, gyászló özvegyasszony Magához vonta két árva gyermekét: „Mikor eltemettük szegény jó apátok, Ilyen rút idő volt odakívül ép.” Közelebb simultunk gyászoló anyánkhoz, A két árva gyermek: kis öcsém meg … Olvass tovább
Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba. A szűk szobában is terem öröm, Gyúl apró gyertya ínség idején, Óh csak ne legyen sorsom bús közöny, Óh csak legyek a fény forrása én, Apró gyermekek bálványozott fája, Én az idegen, én a jövevény, Égő fenyőfa, égő áldozat, Akit az Isten ősi otthonából Emberek örömére elhozat. Csak … Olvass tovább
I. Bajorerdő. Zimánkós fenyvesekből előoson a téli szürkület. Gunnyasztó házak ködrongyokba bújva koldus szatyorban gondot gyűjtenek. Egy vonat sípol messze valahol. Fulladtan vész el fák között a hang. Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze kísértethangon fölsír egy harang. Olyan este ez is csak, mint a többi: olyan a színe, nyirkos ködszaga. Pedig valahol szent titokpalástban … Olvass tovább
Adjonisten Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta – biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem, Segíts, édes Istenem. Istenfia, jónapot, jónapot; Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, … Olvass tovább