Juhász Gyula – Karácsonyi ének

Szelíd, szép betlehemi gyermek:Az angyalok nem énekelnekS üvöltenek vad emberek. Boldog, víg betlehemi jászol:Sok börtön és kórház világolÉs annyi viskó bús, sötét. Jó pásztorok és bölcs királyok:Sok farkas és holló kóvályogS nem látjuk azt a csillagot! Békés, derűs karácsony éjjel:A nagy sötét mikor száll széjjelS mikor lesz béke és derű?

Ady Endre – Kató a misén

Pompás, fehér Karácsony-éjenKidobta a szikrázó hóba,Kidobta a havas semmibeMagzatját a papék Katója. Aztán Kató, a kis cseléd-lyány,Szédülve, tántorogva, félve,Ahogy illik, elment maga isÉjféli, szent, vidám misére. Kató gazdája, az izmos papS falusi nyája énekelnek:“Dicsértessék az egek ura,Hogy megszületett az a gyermek, Az a gyermek, ott Bethlehemben.”Kató fölsír a papi szóraS az a gyermek, a bethlehemi,Könnyezve … Olvass tovább

Pilinszky János – A fényességes angyal is

Emlékezés egy világháborús karácsonyra Az égbolt elsötétedett.S akár a végitéletzord fellege tört volna ránk,a föld is oly sötét lett. Gyermekszívünk is oly nehéz!A házak és a kertek,az egész törékeny világ,éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön átpuhán és észrevétlen,a hangtalan megindulóés puha hóesésben, akár a fényes pelyhek isvigyázva földet értek,a fényességes angyal is,ő is a … Olvass tovább

Ady Endre – Teveled az Isten

Az Istenhez gyönge szódat emeled:Teveled lesz akkor az Isten. Elvesztetted szegény, kóbor magadat:Ha szabad: segítsen az Isten. Perc-barátok kedve már elköltözött:Búk között itt lesz tán az Isten. E szép élet nem sok örömet hozott:Gondozott azonban az Isten. Az Istenhez gyönge szódat emeled:Teveled lesz akkor az Isten.

Reményik Sándor – Malomkövek között

A búzaszem, az megőröltetik.Aminthogy én is megőröltetem.Tompán dübörgik a malomkövek:Hogy nincsen, nincsen, nincsen kegyelem.A búzaszem, az megőröltetik.Vajon mit gondol? – Már semmit talán…Vérzőn tapad meg összeroncsolt testeValamelyik malomkő oldalán.Mindig, mindig malomkövek között…Őrlődve, törve, mint a búzaszem.Megújulón, meghalni-nem-tudón,Elátkozottan, pihenéstelen.Mindig, mindig malomkövek között…Zordon hatalmak kis játékszere,Lélek, kit százfelé tép száz erő,És minden erő mást akar vele.A búzaszemből … Olvass tovább

Reményik Sándor – A Te akaratod

Teljesüljön a Te akaratod:A Miatyánkból ezt tudom már csak.Bimbóban nem marad meg a virág,És visszafele nem foly a patak. Teljesüljön a Te akaratod:Be fölösleges minden más beszéd…Az én kezem, e vézna, gyönge kézHogy tartaná fel az Isten kezét? Minden léleknek csak egy útja vanÉs csak ezen az egy úton mehet.És nem lépheti által önmagátÉs öntörvénye … Olvass tovább

Reményik Sándor – Csak azt ne

Csak azt ne engedd meg, én Istenem,Hogy másba belelássam, átvigyemA rosszat, ami bennem van csupán.Bűnök burjánja vert fel engemet,De közelemben rózsaligetekIllatoznak igazak udvarán.Égek a magam-fűtötte pokolban,De jobbra s balra tőlem mennyország van:Ó Isten, e hitemet el ne vedd.Szentek veszik a máglyámat körül,S bár eloltaniok nem sikerül,Lángomba hullatják könnyeiket.

Reményik Sándor – A test Igévé lőn

Világnézetek malomkövei közt,Emberlelkek dárdahegyei közt,Jelszavak felszálló röppentyűi között,Cselszövevények fekete ködként húzódó mérges-gáz kígyói között A versben, a dalban,Egyetlen szilárd önmagambanSzeretnék megfogózni.Ebben a zárt, szigorú, büszke külön világban,Ebben a gömbalakú csodálatos kristálykamrában,Mely, ha földgömb, maga megsemmisül,mint külön földgömb, mint külön világForog továbbA nap körül. Kezdetben vala az ige.S az Ige testté lőn.Nem csak az Úrvacsora szent … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – A néma vád

Holdfényes éjjel. Halvány Krisztus-arc.Rajt szívet-tépő, szelíd fájdalom.A várost nézi… és Őt nézem énhónapok óta… hűvös hajnalon,ha ébredek és hideg éjszakán,a nap zajának hogyha vége lett.Mert itt sugárzik sápadt-csendesenszobám falán… s az életem felett.Sokszor szíven talált a néma vád,s hitetlenül harcoltam ellene.Tudom, hogy miattam vagy szomorú.Tudom, Uram, hogy másképp kellene.Valahol mélyen elszakadt a húr.Nem zengi tisztán … Olvass tovább

Gerzsenyi Sándor – Nagyon nehéz

Sokat dolgozni és keveset beszélniZokszó nélkül egész életet leélniElfelejteni, ha megbántott valakiRosszért soha rosszat, mindig csak jót adniErősen megállni kísértés tüzébenTitkot megőrizni szívünk legmélyébenLángolni az Isten oltárán füst nélkülElvetni mindent, ami rossz, az emlékbőlKét rossz dolog közül választani a jótMeghalni csendesen, nem kiáltva jajszótÍgéretet nem csupán tenni; megtenniCsak egyet, de hűen, igazán szeretniUralkodni úgy, hogy … Olvass tovább