admin How can you take Christ out of Christmas What meaning would there be For truly it is Jesus who is the reason for this special season you see. Those who want to say happy holiday should be reminded this I say, you can find Holy there and that should be our prayer. And further still … Olvass tovább
Advent első gyertyalángja legyen ma a béke, apró gyermekszívek szépreményű éke. Ráncos, fázós kézfejeknek forró meleg kályha, szomorú arcocskáknak pihe-puha párna. Advent első gyertyalángja legyen ma a mosoly, ott is ahol szívfájdító nyomorúság honol, hisz az Adventi gyertyákban fellobbanó láng, koldusra és királyra is mennyei fényt ád.
a gyarlót aki újabb mérget forrala nem levőket és az elmenőketa letarolt és kifosztott erdőketa sárkányoktól lankadó erőketaz itt felejtett szikkadt nagyszülőketa templom felé vivő kisutcákata szélbélelte aggó iskolákataz aprópénzen megvett kenyereta kormosodó levegőegetaz otthoni vizek legédesebbjétkétségbe esettek örök keresztjétaz elpusztult s születő könyveketaz álmot amit lát a kisgyereka hajót amely zátony fele futa félelmébe … Olvass tovább
Papunk ravasz, öreg bölcs, Húsz éve is az volt már. Templomunk Kálvin-templom, Nincs benne cifra oltár. A textus ma is Jézus, Éppen úgy, mint húsz éve: »Megtöretett a teste, Megtöretett a teste, Kiontatott a vére.« Jártam turista-kedvvel, Vonatoztam, hajóztam, De templom rég nem látott Így, imádkozó pózban. Be jó volna kacagni Húsz év után megtérve: … Olvass tovább
Vad, nagyszerű rajongást oltott Az Érnek partja énbelém, Csupa pogányság volt a lelkem, Gondtalan vágy és vak remény. Forgott körültem zagyva módon Lármával, vadul a világ És én kerestem egyre-egyre Valami nagy Harmóniát. Paraszt Apollónak termettem, Ki dalos, erős és pogány, Ki szeretkezve és dalolva Dől el az élet alkonyán. Pogány erőtől, daltól, vágytól A … Olvass tovább
Hát nem volt boldogabb az ősi Semmi az új semminél, mely valaminek tudja magát? Miért kellett bágyadt mosolygásainknak önmagukra ébredniök az élet ágyán? Miért döngetünk véres ököllel, eszeveszetten olyan kaput, melynek csak egyik pántja sok ezer fekete mérföld? Téli estéken keservesen énekelve, őseink és dédunokáink hajából miért fonjuk az élet hosszú kötelét? Miért faljuk fel … Olvass tovább
Dér didereg alvó fákon, fehér éjben advent kopog; gyarló lelkünk készen álljon, s az áldás is ránk találjon, színes gyertyák fénye lobog. Fenyőgyanta friss illata tölti be a meleg otthont; világol egy lila gyertya, embereknek hitet adva, Krisztusunk megváltást hozzon. Kopog a második vasárnap; egy pár lila gyertya fénylik; reményt nyújtva a családnak, kik csak … Olvass tovább
Hull, hull a felhő könnyü pelyhe; Az utczákon tengernyi nép. Paraszt, úr tarka egyvelegbe’ Megyen hallgatni szent misét. Az ablakokból ide csillan Hivogató világítás. Ez egyszer minden évben így van: Ma született a Messiás! Én künn bolyongok, nincs családom, Fásultan, únva életem’, A templomból ma is kivágyom; Az álorczást nem nézhetem. Sötét az ég; nincs … Olvass tovább
Hulló hó fátylán át igézett a holdMosolya ezüst-sugárs a kopottan is sudárjegenyékre szerelmesen hajolt. A havas réten egy árva nyúl mosdott.Nem figyelt, észre sem vett.S míg a nyár éneke lett,messziről egy öreg harang bongott. Babonás, különös téléjszaka volt.Álltam egy kereszt tövén,s fázós, topogós fölémkitárt karjával Krisztus lehajolt. Budapest, 1937
Akárhonnan jövünk, akármerre megyünk, a búcsú mindig bánat, és mindig fájnak a halk-szavú árnyak, kísértetes csengés: talán soh’sem látlak… Jöhet még egy este, egy utolsó este, egy fekete este, mikor váratlanul, furcsa Sors-szeszélyből belehalkulunk a véghetetlen Csendbe. Azért van ez nálunk: akármerre megyünk, akármerre járunk, a búcsúzásunk bánat, s kísértetes árnyak halk-szavú csengése a szívekbe … Olvass tovább