Egyed Emese – Könyörgés
a gyarlót aki újabb mérget forral
a nem levőket és az elmenőket
a letarolt és kifosztott erdőket
a sárkányoktól lankadó erőket
az itt felejtett szikkadt nagyszülőket
a templom felé vivő kisutcákat
a szélbélelte aggó iskolákat
az aprópénzen megvett kenyeret
a kormosodó levegőeget
az otthoni vizek legédesebbjét
kétségbe esettek örök keresztjét
az elpusztult s születő könyveket
az álmot amit lát a kisgyerek
a hajót amely zátony fele fut
a félelmébe horgonyzott falut
botló beszédünk sápadó reményünk
a jót a rosszat amit meg kell érnünk
áldd meg Isten karácsonyoddal
Dátum: 2020.11.19
Szerző: Fórián Andrea
Kategóriák: Karácsonyi vers, Magyar költők versei
Címkék: Adventi versek, Egyed Emese
Szerző: Fórián Andrea
Kategóriák: Karácsonyi vers, Magyar költők versei
Címkék: Adventi versek, Egyed Emese