admin Még úr a sötétség, hosszúak az éjek, pihen a föld öle, hideg a tél. Fénylik a szívekben rejtező ígéret, az advent igéje, életre kél. Ünnepi koszorú gyertyái kigyúlnak, erős a szívekben a hit, remény. Egy szűztől születik megváltó a földre, kicsiny lesz, de máris árad a fény. Koszorún négy gyertya, vasárnap fellobban jelzi hogy közeleg … Olvass tovább
Most, hogy a földön minden költemény bús, csapongó szárnyon Hozzád repülök, s Neked dalolok, karácsonyi Jézus! Repülök szánkán, csörgő hit-batáron és úgy hódolok jászolod előtt, kicsi Mesterem, jóságos Tanárom! Nagy hittel vetek bízó szemeket Rád én, szent iskolád rossz kis nebulója; megáldom szalmás, szegényes katedrád. Te nem bántottál soha-soha engem, nem vágtál arcul nagy-ártatlanul, ha … Olvass tovább
Aki magot szór ablakábaés gyertya vár az asztalán.A várók nem várnak hiába.Egy angyal kopogott talán? Szárnysuhogás az ablakon túl –vigyázz! Kinézni nem szabad!Künn az angyalhad térül-fordul,egy pillanatra látszanak. A karácsonyfát hozzák – hallod?– egy koppanás, és leteszik.Fényben úszik az üvegajtód,s megint suhogás. Mi ez itt? Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,karácsonyszagú és meleg.“Gyújtsd meg a legutolsó … Olvass tovább
I. Sárga gyopár fedj bé; zöld rozmarin ága hajolj rám! Bús sírom hantján, nyílj ki fehér liliom! Hű mátkám! a gyopár szív-búdat; a rozmaring, édes Szűlök! az eleven kínotokat jegyzi. Én vagyok a liliom, sárnak halavány liliomja! Szűz koszorús fővel, menynek arája levék! Hü jegyesem! melytől elsáppada arcod utánam: Bánatodat híven jegyzi a sárga gyopár! … Olvass tovább
Jézusunk, adj erőt, hogy ékesen járjunk Illendő ruhában, méltóképpen várjunk Add, hogy kerülgessük a bűnt, sötétséget S ama jobb hazában megláthassunk Téged.
Ádvent idején szembe jön velünk földi vándornak öltözötten ünnep-várásunk országútján, lélek-terhelő nagy ködökben… Gyertya kell! – Égő, tiszta lángú, szív-didergető éjszakába, hogy meg ne csalja virrasztásunk neon-reklámok tarkasága. Gyertya kell! – Égő, szelíd lángú, és kéz, amely magasra tartja, és… egy másik aki segítsen, ha annak elfárad a karja! Gyertya kell! – Sok kis égő … Olvass tovább
A hó csendben lebben, nagy lepke-pelyhekben s mindent belep… Fehér lett a sivár, élettelen határ, erdő, berek. Meddig a szem elér, minden tiszta fehér, de ott maradt (eltakarva igaz) a szenny, a sár, a gaz a hó alatt. Vastagon hull reám, csupa hó a ruhám köröskörül. Ím, most hólepetten én is fehér lettem! …De csak … Olvass tovább
Szenteste, hogyha újra eljön, én is csatlakozom a csordapásztorokhoz és térdemen, ha Betlehembe érek tudom, Jézusom vétkemből feloldoz. És bárány lesz a szívem. Tiszta, gyapjas, fehér, szelíd bárány. Karomba véve megcsókolom majd ujjongó örömmel és rábízom örökre szent kezére.
Borús szemű, gondbarázdált, fáradt arcú emberek. Itt is egy és ott is egy. Vége sincs és száma sincs. Mellettem sodródnak el mind az utcaforgatagban. Várja őket íróasztal, akta, gép, katedra, műhely, munka terhe, kenyér gondja. A nagy város ontja, ontja őket végtelen tömegben. Gondbarázdált fáradt arccal tovatűnnek, elsietnek. Itt is egy és ott is egy. … Olvass tovább
Te szörnyű, vajúdó idő, ne szülj, ne szülj több rémet! Most már tiszta örömmel is legyen megáldva méhed! Szülj halva minden szenvedélyt, vad átkot, véres harcot, Fojtsd meg a bűnt, mi valaha öledben megfogamzott. Elég volt már a gyötrelem, elég volt már a vérből! Napfényre vágyunk már a gond fekete erdejéből! – Te véres, vergődő … Olvass tovább