Sík Sándor

Agg szót beszélek, megtanuld:Ha még oly szép is volt a múlt,S az emlék édes, mint a méz,Vissza ne nézz! Ha még úgy el is kérgedettAz eke szarván két kezed,Ki hátrafordul, rég tudod,Az átkozott. Áldott, aki előre néz.Szellő szemedbe fütyörész,Forró a föld, piros a menny:Előre menj! Míg a jövendőnek birodSzögezni márvány homlokod,Nincs addig darvadozni mért,Mi jön, … Olvass tovább

Galileai férfiak,mért néztek az égre?Mért, hogy forró könny fakadférfiak szemébe? –Jézus Krisztus visszajön,Jézus Krisztus él! Galileai férfiak,mért, hogy tétlen álltok?Vár a Kelet és Nyugat,Krisztus bízta rátok.Hirdessétek mindenütt:Jézus Krisztus él! Galileai férfiak,milyen jelre vártok?Várjatok még tíz napig,Lelkét küldi rátok.Nem hagy árván, nem hagy el:Jézus Krisztus él! Galileai férfiak,ha majd jön az óra,élőket és holtakathív majd számadóra:a … Olvass tovább

S hadd imádkozom a nem-szűzekért,Hadd hozom el a bűnösök, a gyengék,A Barabbás-üvöltők seregét,A mosdótálas Pilátusok rendjét.A farizeusok, a vámosok,Írástudók és papifejedelmek,Az inaszakadtak, a poklosokUtánam mind elibéd seregelnek. Könyörülj rajtuk, ó, könyörülj rajtunk,Akik magunkon nem könyörülünk,Ütődött-voltunk mélyéből sóhajtunkA magasság arcába – s itt ülünk,És szégyeneljük ezt a sóhajunkat,S szégyelljük azt is, hogy szégyenkezünk,És ássuk, egyre ássuk … Olvass tovább

„Anyai palástod fordítsd oltalmunkra!” (Boldogasszony Anyánk)Amelynek színe mint a mennyÉs mint az édesanya-szem,Olyan ölelő, olyan áldott,Énekelem a Kék Palástot. Kék mint az ég, jó mint az ég:Mélység, magasság, messzeség,Körülkarol és el nem enged,Megharmatoz és fölmelenget. Olyan könnyű a mosolya!Búzavirág és ibolya.És mégis oly kimerhetetlenÉs titokzatos, mint a tenger. Ó tőlem milyen messze márAmely eléd bírálni … Olvass tovább

Kövek felett, romok felettDalolnak füttyös friss szelek. Fiatal szél hajnalba szól:Föl emberek, a hegy dalol. Föl emberek, az új nap ég,Száz titkot rejt a messzeség. Ott fönn az élet oly csodás,Ott vár a boldog látomás. Ott nyílt az ég, s az Úr közel.Föl emberek, a nap tüzel. A dél langyos szellője szól:Ki fáradtál, most nyughatol. … Olvass tovább

Ne hívjatok, nagy hegyek,Magamtól is elmegyek. Fáim, ti se küldjetek,Úgy sincs nyugtom köztetek. Kanyarog az öreg út.Lábam alól majd kifut. Fojt a por és tör a kő,Hol van már a delelő! Delelőtől esteligJaj de hamar eltelik Temetőből fúj a szél,Megy az ember, mendegél. Honnan? hova? merre? mért?Én se mondom, te se kérdd. Fut a felhő, … Olvass tovább

Azelőtt tudtam, ki vagyok,Most nem tudom.Akartam is, sokat, nagyot,S ma hányszor cserben nem hagyottÖreg lovam, rozsdát fogottAkaratom! Embereket is, arcokat,Ki jó, ki rossz?Akárcsak édes magamat,Úgy ismertem mindnyájukat,És tudtam is, mi a szabad?Mi a tilos? Bizony, hogy most nem kérdezem,Ki rossz, ki jó?Mindenkinek testvéresenElébenyújtom két kezem,Én felperes már sohasem,Hát még bíró! Két kézen át amit tudok,Vajmi … Olvass tovább

Arcom körül a szentjánosbogárkákSuhanva lengenek.Milyen picik, milyen picik!S hogy fénylenek! Fejem fölött túlnanvilági fáklyák.A csillag-rengeteg.Milyen nagyok, milyen nagyok,S hogy fénylenek! Csak én legyek setét?Szítsd fel, Uram, szívem szövétnekét!