Egy kopott könyvem van nekem,s ha hozzám minden idegen,kinyitom s már nem vagyok árva:fényes mennyei seregeksuhannak s visznek hozsánnázva. Fekete tó, – s napként ragyog.Mint fáradt, húnyó csillagok,le-lehullok, de itt találokmegújulást. Ebből születnekvértanúk, szentek s óriások. Kis könyv. Sok „bölcsnek” langy mese,s én, a senki, győzök vele:benne annyi tűz s annyi hit van,mint földet rendítő … Olvass tovább
Róma 8:28 Új esztendő… Nem tudja senki sem, hogy mi vár reá, merre, hova lép. Az ismeretlenség ködébe rejtve mi van: örvény, orom, vagy szakadék? Nincs kikövezett út, egyenes pálya, biztos cél felé vezető sínek. Hogy a holnap titkát kitalálja, nem adatott meg soha senkinek. Úgy megyünk a jövő felé, akárha sötétbe lépnénk… De örvény, … Olvass tovább
A hó csendben lebben, nagy lepke-pelyhekben s mindent belep… Fehér lett a sivár, élettelen határ, erdő, berek. Meddig a szem elér, minden tiszta fehér, de ott maradt (eltakarva igaz) a szenny, a sár, a gaz a hó alatt. Vastagon hull reám, csupa hó a ruhám köröskörül. Ím, most hólepetten én is fehér lettem! …De csak … Olvass tovább
Te szörnyű, vajúdó idő, ne szülj, ne szülj több rémet! Most már tiszta örömmel is legyen megáldva méhed! Szülj halva minden szenvedélyt, vad átkot, véres harcot, Fojtsd meg a bűnt, mi valaha öledben megfogamzott. Elég volt már a gyötrelem, elég volt már a vérből! Napfényre vágyunk már a gond fekete erdejéből! – Te véres, vergődő … Olvass tovább
„Hol hit, ott szeretet’’Falon függ a szobában,szép, aranyos keretben,még mindig annyi házban!Ám a család veszettenlobog a gyűlöletben,morzsolódik a gondban… Szép az a Házi áldás,kár, hogy csak a falon van!
A föld kérge alattforrong már valami:bökdösik a csírákapró szuronyai. A hajszál-csövekbena nedv magasba hágs fellobbannak, mint zöldszökőkutak, a fák. Dal, rím te is szívemkemény kérgét zúzd széts szökj fel szivárványos,zengő szökőkútként. Istent dicséri aföld virággal, lombbal,hadd dicsérjem én isboldogan, dalommal.
Ha jövendőbe nézünk, hol aggódunk, hol remélünk, Bárhogy küzd is kezünk, agyunk, magunk ura nem mi vagyunk. Tiéd Urunk sorsunk, hazánk… – Isten békéje, szállj le ránk. Kik a békéről beszélnek, egymástól még ők is félnek. Olajág van jobbkezükben, – van-e bizalom szívükben? Nagy enyhülést vár a világ! – Isten békéje, szállj le ránk. Hozz … Olvass tovább
Régóta ismerlek már Istenem, S egyre halkulnak bennem a „miért”-ek. De homályos elmém bárhogy derül is, valamit most sem értek. Tudom, szereted minden művedet, mert minden műved nagyszerű, remek. Szereted a virágot, hisz színében a mennynek színei tündökölnek. Szereted a csillagot: tiszta, fényes. A követ is: ház lesz, véd, menhelyet, ád; a harmatot, a forrást: … Olvass tovább
Csak hulljatok virágok, pálmaágakCsapongjon a piros szárnyú örömS higgyétek, hogy Dávid utódja jönSzabadságszerző győzelmes királynak. Ő… látja már, hogy messze mint a felleg,Fekete átok varjúraja várÉs szárnyra kap, s hogy nemsokára márKáromkodnak, akik most énekelnek Ő… tudja már, hogy egyedül lesz s hitvány,Ijedt szívvel fut szét sok tanítvány,Nem marad bennük se remény, se hit… S … Olvass tovább
Te azt mondod, hogy lehetetlenÉs leereszted a kezed,Csüggedt-fásultan belenyugszol:Ha nem lehet, hát nem lehet!Te azt mondod, hogy lehetetlenS befagy az ajkad, a szíved,Már alig mersz, s kihal belőledMinden nagy, hősi lendület.S miattad dúlhat itt a gazság,Fertőzhet a bűn, a kapzsiság,Hagyod, hadd rohanjon vesztébeDühödt őrültként a világ.Hát mit tehetnék? Nincs hatalmam;Se szó, se vér, se könny, … Olvass tovább