Tudod hogy érted történnek mindenek – mit busulsz?A csillagok örök forgása néked forogés hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dologa te bünös lelkedért. Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a KulcsMadárka tolla se hull ki, – ég se zeng, – föld se remeg,hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem … Olvass tovább

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,vagy én lettem mint túláradt patakoly tétova céltalan parttalans ugy hordom régi sok hiú szavammint a tévelygő ár az elszakadtsövényt jelzőkarókat gátakat.Óh bár adna a Gazda patakomsodrának medret, biztos útakonvinni tenger felé, bár verseimcsücskére Tőle volna szabva rimelőre kész, s mely itt áll polcomon,szent Bibliája lenne verstanom,hogy ki mint Jónás, … Olvass tovább

A reggelt éneklem, az enyhe szépetÓ reggeleim!jó reggeleim!Testem mint egy eleven béke ébredTejjel és mézzel folynak ereim. Lelkem kilép az álom fürdejébőlMegint üde mároszlik köde már.Kilép az álmok sötét erdejébőls egy dombra száll, egy kedves dombra száll. És így néz széllyel hajnala hegyérülmély multja fölé,múlt mélye fölés a tegnap és a tavaly köde gyérüllába alatt, … Olvass tovább

Midőn az est, e lágyan takarófekete, síma bársonytakaró,melyet terít egy óriási dajka,a féltett földet lassan eltakarjas oly óvatossan, hogy minden fűszállágy leple alatt egyenessen állés nem kap a virágok szirma ráncots a hímes lepke kényes, dupla szárnyánnem veszti a szivárványos zománcotés úgy pihennek e lepelnek árnyán,e könnyű, síma, bársonyos lepelnek,hogy nem is érzik e lepelt … Olvass tovább