Babits Mihály (1883 – 1941), Ady Endre pályatársaként hasonlóan maradandót és örökérvényűt alkotott a magyar irodalomban.
Széleslátókörű, magasan művelt költő, aki eredeti nyelven olvasta végig a kiemelkedő európai műveket.
XX. századunk szegényebb lenne Babits Mihály költészete nélkül, akinek nem elhanyagolható műfordítói tevékenysége sem.
Szekszárdon született értelmiségi, művelt családban, azonban a szigorú erkölcsi nevelés, valamint a mély vallásosság rányomta bélyegét Babits Mihály verseire.
Babits Mihály verseiben a mindenség megismerését tűzte ki célul, vállalta azt a prófétaszerepet, amitől Jónás is elmenekült!
Babits Mihály híres versei között találjuk istenes verseit, amelyek számunkra enyhülést és útmutatást is adhatnak életünk örömeiben, bánataiban!
Olvass te is Babits verseket, nem fogod megbánni!
Zord hét után fáradt szivemre eljön a méla, szent vasárnap csend a fülnek, ünnep a szemre, ünnepe csendnek és sugárnak. Az emberek templomba járnak. Hajrá lelkem! zárva a boltok: ki egyedül van, az ma boldog. Az emberek kocsmákba járnak. Kocsmák előtt csizmád az ünnep köpött járdáját kopva rója: remete vére van tebenned vasárnapok bús álmodója. … Olvass tovább
Az Úristen őriz engem mert az ő zászlóját zengem, Ő az Áldás, Ő a Béke nem a harcok istensége. Ő nem az a véres Isten: az a véres Isten nincsen. Kard ha csörren, vér ha csobban, csak az ember vétkes abban. Az Úristen örök áldás, csira, élet és virágzás. Nagy, süket és szent nyugalma háborúnkat … Olvass tovább
Engem nem tudtak eloltani: élek és itt vagyok, itten! Pedig nagy világ-szelek elé emelted hős, vak, kicsi gyertyád – mit akarsz velem, Isten? Inog a láng már és tövig ég bölcs, szent, konok kezeidben. – S új szelek jönnek, fattyu-vihar, vakarcs-poklok szégyen-fuvalma – mit akarsz velem, Isten? Szégyen-szél, fattyu-lehellet is zord annak, aki mezitlen: gyötörni … Olvass tovább
Hadd építek most egy templomot. Napkeletre nyúl a nagyhajó, s ha az első napfény ráragyog, jó. Kívül fehér, mint a tisztaság; belül tarka, mint a képzelet, pedig rajta semmi cifraság – gyermeklelkű épület! A tornya. Tornya egy, de büszke, szép torony s mint a kukorékoló kokas, tolja csőrét égbe hajnalon, s hinti a sok hangot … Olvass tovább
S ha kiszakad ajkam, akkor is,e vad, vad március évadán,izgatva belül az izgatottfákkal, a harci márciusiinni valósós, vérizű széltől részegen,a felleg alatt,sodrában a szörnyü malomnak: ha szétszakad ajkam, akkor is,ha vérbe lábbad a dallal ésmagam sem hallva a nagy Malomzúgásán át, dalomnak izéta kínnak izéntudnám csak érezni, akkor is— mennyi a vér! —szakadjon a véres … Olvass tovább
Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt rídogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint csillag-ür szele volna? Jobb talán a puha széna-alom, mint a magas égi birodalom? Istálló párája, jobb az neked, mint gazdag nárdusok és kenetek? Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt: … Olvass tovább