Pilinszky János – Fokról fokra
Ahogy a semmi kisimítjaaz agónia árkait,miként a vidék hófuvás utánlecsillapúl, hazatalál,valahogy úgy alakúl, rendeződikfokról-fokra ember és Isten,pusztulás és születés párbeszéde.
Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.
Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.
Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.
Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.
Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.
Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?
A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?
Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”
A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”
Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.
Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!
A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!
Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.
Ahogy a semmi kisimítjaaz agónia árkait,miként a vidék hófuvás utánlecsillapúl, hazatalál,valahogy úgy alakúl, rendeződikfokról-fokra ember és Isten,pusztulás és születés párbeszéde.
Nincs több, nincs, mint a bűnözők szeme,az a bizonyos merev tekintet,mely szigorú, akár a nap,és berajzolja komoranés ugyanakkor fényesena vágóhidak és a földi királyokszínehagyott, szomorú méltóságát. Ezek a szemek,egyedűl eme pillantásokméltóak észrevenni a haláltés a virágok átöltözködését. Egyedűlők tudják elkiáltania világ minden bánatát, és egyedűlők tudják elhallgatni Isten titkátszemközt a lincselő tömeggel.
és lát az isten égő mennyekets a menny szinén madarak szárnya-röptétés látja mint merűlnek mind alábba tűzkorongon átkerűlni gyöngék és véges-végig mint a rézveresolyan szinűt dirib-darabra törtethol nem találni mától egy kapásta földet látja mégegyszer a földet a pusztaságot és a zűrzavartlovaskocsit keresve hol kigázolde látja isten nincsen arra módkitörni út remény e látomásból!
Cholnoky Tamásnak Fejem fölé a csillagokjeges tüzet kavarnak,az irgalmatlan ég alatthanyattdölök a falnak. A szomorúság tétovánkicsordul árva számon.Mivé is lett az anyatej?Beszennyezem kabátom. Akár a kő, olyan vagyok,mindegy mi jön, csak jöjjön.Oly engedelmes, jó leszek,végig esem a földön. Tovább nem ámitom magam,nincsen ki megsegítsen,nem vált meg semmi szenvedés,nem véd meg semmi isten. Ennél már semmi … Olvass tovább
Testvértelen szád meztelenremegni kezd és tisztafénnyel ragyog fel melledenaz ismeretlen stigma,bordáid közt a drága jel,mely örök sebet égetés többé sose tűnik el,csak mélyebb lesz a mély seb.Csak mélyül és be nem heged,örök halállal árnyal,s te fölállsz: növő szél vezeta megnyílt éjszakában.Átlépve házad küszöbétútnak eredsz a csöndbe,nem tudva merre és miért,hogy áldni fogsz vagy ölsz-e?Csak mész. … Olvass tovább
Él-e még az Isten… magyarok Istene?Vagy haragra gerjedt népének ellene,És elhagyta végkép,Hogy rabló, zsivány had, bérbeszedett csordaÉgesse, pusztítsa, öldökölje sorbaRégi kedves népét? Él-e még az Isten – az az Isten él-e,Ki e dús Kanaán országba vezérleMint Izráelt hajdan,Hozván őseinket füstnek fellegében,Égre felpirosló tűz-oszlop képében,Véres viadalban? Él-e még az Isten, – az erős, hatalmas,Aki elleninken adott … Olvass tovább
Időtlenné növekszel az Időben,ki az Egész sugár-fény-tükre vagy,kölcsön-vonzás a földöntúli-körben,kicsinységedben is világnyi nagy. S e törpe-óriásban futnak egybea Mérhetetlen és a mérhető:a lét-fölötti-Lét örök szerelme,és a természet-hódító erő. S ahogy tudatod, magasabbra törve,a távol csillag-tereket bejárja,mind teljesebben sugárzik fölöttea Tökéletes Törvény glóriája; – Hozzá köt a Teremtő Gondolat,s örökre szabad, aki Benne rab!
Bár napról napra látomHogy mennyi szenvedésÖl, rombol a világonS a boldog mily kevés;Bár győz a jóval szembenAz aljas, a hamis,S e véres küzdelembenTántorgok magam is: Míg lesz e durva földönEgy szép emberi tett:A gyászt még fel nem öltömS ünneplem a hitet.Amíg lesz könnyem, vérem,Míg lelkemet tudom:Mindig a jót remélemS a rosszat siratom!
Önmagadban bízó ember,ki szent Urad vádolod,ítélkezés kavicsaitó de sokszor Rá dobod!Tekints fel a kín-Keresztre,lásd meg, Isten, mint szeret,Fia Vére hullt a fára,hogy törölje bűnödet!Ha ezt a nagy áldozatot,kevély szívvel megveted,úgy kárhozat tüzes tavát,majd kínban meg ismered.Érted szenvedő Fiában,most Atyád fordul feléd,ingyen való üdvösségedJézus teszi le eléd!Fogadd el hát hálás szívvel,köszönjed meg térdeden,Országában béke vár rád,és … Olvass tovább
Református ének Gondviselő jó Atyám vagy,Ó, én édes Istenem,Látom én, hogy minden elhagyE világon, csak te nem!Hozzád vágyom, benned éled,Üdvöt mástól nem remélek. Mint az alélt bús virágraMegújító harmatot,Vérző szívem fájdalmáraCsak te hintesz balzsamot.Könnyű sorsom terhe rajtam,Ha imára nyílik ajkam. Rám-rám derül ismeretlenUtamon egy kis öröm;azt is a te véghetetlenJóságodnak köszönöm;Hálakönnyem tündökléseA te neved hirdetése. … Olvass tovább