Pilinszky János – Nincs több

Nincs több, nincs, mint a bűnözők szeme,az a bizonyos merev tekintet,mely szigorú, akár a nap,és berajzolja komoranés ugyanakkor fényesena vágóhidak és a földi királyokszínehagyott, szomorú méltóságát. Ezek a szemek,egyedűl eme pillantásokméltóak észrevenni a haláltés a virágok átöltözködését. Egyedűlők tudják elkiáltania világ minden bánatát, és egyedűlők tudják elhallgatni Isten titkátszemközt a lincselő tömeggel.

Pilinszky János – Jelenések VIII. 7

és lát az isten égő mennyekets a menny szinén madarak szárnya-röptétés látja mint merűlnek mind alábba tűzkorongon átkerűlni gyöngék és véges-végig mint a rézveresolyan szinűt dirib-darabra törtethol nem találni mától egy kapásta földet látja mégegyszer a földet a pusztaságot és a zűrzavartlovaskocsit keresve hol kigázolde látja isten nincsen arra módkitörni út remény e látomásból!

Pilinszky János – Téli ég alatt

Cholnoky Tamásnak Fejem fölé a csillagokjeges tüzet kavarnak,az irgalmatlan ég alatthanyattdölök a falnak. A szomorúság tétovánkicsordul árva számon.Mivé is lett az anyatej?Beszennyezem kabátom. Akár a kő, olyan vagyok,mindegy mi jön, csak jöjjön.Oly engedelmes, jó leszek,végig esem a földön. Tovább nem ámitom magam,nincsen ki megsegítsen,nem vált meg semmi szenvedés,nem véd meg semmi isten. Ennél már semmi … Olvass tovább

Pilinszky János – Stigma

Testvértelen szád meztelenremegni kezd és tisztafénnyel ragyog fel melledenaz ismeretlen stigma,bordáid közt a drága jel,mely örök sebet égetés többé sose tűnik el,csak mélyebb lesz a mély seb.Csak mélyül és be nem heged,örök halállal árnyal,s te fölállsz: növő szél vezeta megnyílt éjszakában.Átlépve házad küszöbétútnak eredsz a csöndbe,nem tudva merre és miért,hogy áldni fogsz vagy ölsz-e?Csak mész. … Olvass tovább

Arany János – Él-e még az Isten?

Él-e még az Isten… magyarok Istene?Vagy haragra gerjedt népének ellene,És elhagyta végkép,Hogy rabló, zsivány had, bérbeszedett csordaÉgesse, pusztítsa, öldökölje sorbaRégi kedves népét? Él-e még az Isten – az az Isten él-e,Ki e dús Kanaán országba vezérleMint Izráelt hajdan,Hozván őseinket füstnek fellegében,Égre felpirosló tűz-oszlop képében,Véres viadalban? Él-e még az Isten, – az erős, hatalmas,Aki elleninken adott … Olvass tovább

Balássy László – Időtlenné növekszel

Időtlenné növekszel az Időben,ki az Egész sugár-fény-tükre vagy,kölcsön-vonzás a földöntúli-körben,kicsinységedben is világnyi nagy. S e törpe-óriásban futnak egybea Mérhetetlen és a mérhető:a lét-fölötti-Lét örök szerelme,és a természet-hódító erő. S ahogy tudatod, magasabbra törve,a távol csillag-tereket bejárja,mind teljesebben sugárzik fölöttea Tökéletes Törvény glóriája; – Hozzá köt a Teremtő Gondolat,s örökre szabad, aki Benne rab!

Ábrányi Emil – Credo

Bár napról napra látomHogy mennyi szenvedésÖl, rombol a világonS a boldog mily kevés;Bár győz a jóval szembenAz aljas, a hamis,S e véres küzdelembenTántorgok magam is: Míg lesz e durva földönEgy szép emberi tett:A gyászt még fel nem öltömS ünneplem a hitet.Amíg lesz könnyem, vérem,Míg lelkemet tudom:Mindig a jót remélemS a rosszat siratom!

Pecznyik Pál – Béke vár rád…

Önmagadban bízó ember,ki szent Urad vádolod,ítélkezés kavicsaitó de sokszor Rá dobod!Tekints fel a kín-Keresztre,lásd meg, Isten, mint szeret,Fia Vére hullt a fára,hogy törölje bűnödet!Ha ezt a nagy áldozatot,kevély szívvel megveted,úgy kárhozat tüzes tavát,majd kínban meg ismered.Érted szenvedő Fiában,most Atyád fordul feléd,ingyen való üdvösségedJézus teszi le eléd!Fogadd el hát hálás szívvel,köszönjed meg térdeden,Országában béke vár rád,és … Olvass tovább

Lévay József – Gondviselő, jó Atyám vagy!

Református ének Gondviselő jó Atyám vagy,Ó, én édes Istenem,Látom én, hogy minden elhagyE világon, csak te nem!Hozzád vágyom, benned éled,Üdvöt mástól nem remélek. Mint az alélt bús virágraMegújító harmatot,Vérző szívem fájdalmáraCsak te hintesz balzsamot.Könnyű sorsom terhe rajtam,Ha imára nyílik ajkam. Rám-rám derül ismeretlenUtamon egy kis öröm;azt is a te véghetetlenJóságodnak köszönöm;Hálakönnyem tündökléseA te neved hirdetése. … Olvass tovább