Református ének
Gondviselő jó Atyám vagy,
Ó, én édes Istenem,
Látom én, hogy minden elhagy
E világon, csak te nem!
Hozzád vágyom, benned éled,
Üdvöt mástól nem remélek.
Mint az alélt bús virágra
Megújító harmatot,
Vérző szívem fájdalmára
Csak te hintesz balzsamot.
Könnyű sorsom terhe rajtam,
Ha imára nyílik ajkam.
Rám-rám derül ismeretlen
Utamon egy kis öröm;
azt is a te véghetetlen
Jóságodnak köszönöm;
Hálakönnyem tündöklése
A te neved hirdetése.
Gyenge vagyok, lankadoznak
Buzgóságom szárnyai,
Bármily híven vágyakoznak
Színed elé szállani;
Ó, adj erőt, hogy míg élek,
Egyedül csak néked éljek!
Ó add, hogy ha majd bevégzem
E mulandó életet,
Lelkem tisztán és egészen
Egyesüljön te veled.
El ne vonjon semmi többé,
Tied legyek mindörökké!