Prohászka Ottokár – Ó Istenem
szeretlek téged forrón, mélyen,nem mert kárhozatos szörnyű éjjenörök tűzbe vetsz, ha elhagylak;vagy mert egednek ékességét,szent örömben úszó angyali zenéjétígéred nékem szárnyaid alatt. Hanem mert a kereszten karjaid kitártad,emberi szívemet, Szívedre vártad,rútul kiszögezve, jaj, felém hajoltál,vérfutotta arcod, forró tüzes oltár!Bűnömért viselt el szörnyű ékességet.Meg nem állottál a gyötrelmek mezsgyéjén:átmentél az éjjek szörnyűséges éjjén,gyalázat és szitok,lélekhóhérok és … Olvass tovább