„ – Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság!Ne légy más, mint az Igazságos Úr.Több kalászt adj, de azért el ne vedd aRózsát. Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba,Gyere ki, nézd meg – szolgád mit csinál?Ronggyá nem mosná élet-subád emberÁtka. S Neked könnyű vón a tövist letörni.Tanulhatnál még tőlem is, Uram –Én töröm s nem lesz … Olvass tovább
Dolgaim elől rejtegetlekIstenem, én nagyon szeretlek.Ha rikkancs volna mesterséged,segítnék kiabálni néked. Hogyha egy szántóvető lennél,segítnék akkor is mindennél.A lovadat is szeretnémés szépen, okosan vezetném. Vagy inkább ekeszarvat fogvaszántanék én is a nyomodba,a szikre figyelnék, hogy ottan,a vasat még mélyebbre nyomjam. Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjatén zavarnám a fele varjat.S bármi efféle volna munkád,velem … Olvass tovább
Nem emel föl már senki sem,belenehezültem a sárba.Fogadj fiadnak, Istenem,hogy ne legyek kegyetlen árva. Fogj össze, formáló alak,s amire kényszerítnek engem,hogy valljalak, tagadjalak,segíts meg mindkét szükségemben. Tudod, szivem mily kisgyerek –ne viszonozd a tagadásom;ne vakítsd meg a lelkemet,néha engedd, hogy mennybe lásson. Kinek mindegy volt már a kín,hisz gondjaid magamra vettem,az árnyékvilág árkainmost már te … Olvass tovább
Az Isten itt állt a hátam mögötts én megkerültem érte a világot…………………………….……………………………. Négykézláb másztam. Álló Istenemlenézett rám és nem emelt föl engem.Ez a szabadság adta értenem,hogy lesz még erő, lábraállni, bennem. Ugy segitett, hogy nem segithetett.Lehetett láng, de nem lehetett hamva.Ahány igazság, annyi szeretet.Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra. Gyönge a testem: óvja félelem!De … Olvass tovább
Már egy hete csak a mamára gondolok mindíg, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam, Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem … Olvass tovább
Legalább húsz fok hideg van, szelek és emberek énekelnek, a lombok meghaltak, de született egy ember, meleg magvető hitünkről komolyan gondolkodnak a földek, az uccák biztos szerelemmel siető szíveket vezetnek, csak a szomorú szeretet latolgatja, hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, fa nélkül is befűl az emberektől de hová teszik majd a muskátlikat? Fölöttünk … Olvass tovább
Adjonisten Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta – biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem, Segíts, édes Istenem. Istenfia, jónapot, jónapot; Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, … Olvass tovább