József Attila – Az örök elmulás
A földön semmi nem örök…A fákon árnyak nőnek este,A félhomály is nyöszörög. Eloszlik a Gond barna teste,(A zsíros földbe rothadunk)S ki egykor óhajunkat leste – Ó, puszta szív, borus agyunk! –Már könnyező szem, búcsut intett.Mi mindent, mindent elhagyunk És minden, minden elhagy minket,A szó, kisértés, dölyf s a vérÉs visszasírjuk könnyeinket, Mely már az Óceánba … Olvass tovább