A földön semmi nem örök…A fákon árnyak nőnek este,A félhomály is nyöszörög. Eloszlik a Gond barna teste,(A zsíros földbe rothadunk)S ki egykor óhajunkat leste – Ó, puszta szív, borus agyunk! –Már könnyező szem, búcsut intett.Mi mindent, mindent elhagyunk És minden, minden elhagy minket,A szó, kisértés, dölyf s a vérÉs visszasírjuk könnyeinket, Mely már az Óceánba … Olvass tovább
Éjjel,Mikor a fáradt harcosok őrt állnak az épülő kapu előtt,A leggyötörtebb tompán a földre puffan,Szive kifuttatja a vágányokatS a fények szédítő pályaudvarárólKirobog a mennyei páncélvonat. A páncélvonat megdördül haraggal,De csak a pávák hallják s kitárják rá farkukat kénytelenS a fiatalok vérébe zuhogÜtegeiből a szerelem. Mert küzdeni kell a halálban is:A fáradt élet nem bír minden … Olvass tovább
Isten!Kiáltunk hozzád:Légy a mi érző, meleg bőrünk,Mert megnyúztak bennünket,A fájdalomtól már semmit se látunk,És hiába, hiába tapogatózunk,Nem érezzük meg a dolgokat,Csak azt, hogy irtózatosan fájnak. Mi haszna, ha tudjuk, de nem látjuk,Hogy belőlünk lobbannak ki tavasszal a rügyek,Hogy fáradságnál hősebb a karunkS agyunk robbantóbb minden dinamitnál.Szavunk gyapjúja megpörkölődik,És keserű füstként hordozza a szél,Mert nem takarózik … Olvass tovább
Az Úristen minket nagyon szeret,Minket mindennap látogat.Nehéz, kegyetlen-nehéz a lábaS egy-két magyar szív néha megszakad. Istenjárás van, csöndesek legyünk.Valaki bús dalokat dalol.Tudom kicsoda – Ő az, énekel,Csak énekelget bennünk valahol. Hangja úgy búg, mint a nagy harangé,Szeme vak, mindent eltipor.– Úristen szeress, de eredj innen,Vendégre nem vár víg halotti tor.Az Úristen minket nagyon szeret,Minket mindennap … Olvass tovább
Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok. Vas-színű égboltban… Vas-színű égboltban forog a lakkos, hűvös … Olvass tovább
Hogyha golyóznak a gyerekek, az isten köztük ott ténfereg. S ha egy a szemét nagyra nyitja, golyóját ő lyukba gurítja. Ő sohase gondol magára, de nagyon ügyel a világra. A lányokat ő csinosítja, friss széllel arcuk pirosítja. Ő vigyáz a tiszta cipőre, az utcán is kitér előre. Nem tolakszik és nem verekszik, ha alszunk, csöndesen … Olvass tovább
Nagy bánatomnak égő csipkebokrán,Ó én Uram, hogy megjelentél nékem,Tán már nem is bús fájdalmam lobog,Te tündökölsz e fonnyadt büszkeségen. Átlátsz, tudom, a bűnök cifra gyolcsán,Erény rongyán, bátorság mentebőrén,Mégis mindent levetkezem, Uram,S elődbe küldöm lelkem szűzi pőrén. Dús életemnek ifju vára omlottMohos magánnyá szépült és ma benneCsak csipkebokrok nőnek, ó pedigEgy lánynak csókja mind liliom lenne. … Olvass tovább
Fejünkre tapodták a múltat,Hanem a jövő csak megérik,Dudvából föl a magas égig,Mely ízes gyümölcsű embert hirdet. Már izmainkká lett a szándék,Tél-túl a szemek már nem sírnakS volt-göthös anyák szerelmes pírnakA napot kendőzik magukra. Szándékoló, roppant kohókbólMár ömlik a vas okos formábaS nótás acél zeng majd, hol mámaÉs tegnap aranyat imádkoztak. Az átkok … Olvass tovább
Szonettkoszorú A melegszívű Költőnek, a nagyszívű Embernek, JUHÁSZ GYULÁNAK aki örök Atyám és Bátyám, nagy szeretettel és ezzel az ajánlásfélével: Lelked valami különös csoda: Meleg szivárvány őszi éjszakában. Ilyet még ember nem látott soha: Elszomorodott megenyhülés.S mint ifjú fiatal menyasszonyát Nászán meleg s halk csókokkal fogadja, Bús negyven évedet szívünkön át Már az Örökélet öleli. … Olvass tovább
Még messze a karácsony, de már egész biztosan sokan elkezditek keresni a karácsonyi verseket. Ez több okból is történhet, vagy egyszerűen csak ráhangolódni a közelgő legszebb és legszentebb ünnepünkre, vagy megtanítani csemetéidnek azt a szép verset, amit annak idején vagy az iskolában, vagy a templomban magad is szavaltál. De az is lehet, hogy épp lelkészként … Olvass tovább