Húsvét a keresztény világ legnagyobb ünnepe! Karácsony és húsvét, a két véglet, amelyet csodálatos anyanyelvünkön a legtöbb írót és költőt megihletett már!
A húsvéti versek mély átéléssel tárják elénk Krisztus szenvedésének stációit, a húsvét üzenetének örök érvényességét, mert hiába írjuk immáron a 21. századot, Jézus tanításai, különleges életútja, mindaz a szenvedés, amit magára vállalt, az önmagát hitetlennek való embert is megérinti.
Nekünk pedig, akik hisszük és valljuk, hogy egy húsvéti vers, akár isteni igét is rejthet magában, spirituális üzenetet közvetíthet, örömmel olvassuk a sorokat! Ha kell, újra és újra!
Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk, messzi út porából köpönyeget veszünk… Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta. Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta. Véreim! Véreim! Országútak népe! Sokszázéves Nagypénteknek soha sem lesz vége? Egyik napon Tamás vagyunk, másik napon Júdás vagyunk, kakasszónál Péter vagyunk. Átokverte, szerencsétlen nagypéntekes nemzet vagyunk. Golgotáról Golgotára hurcoljuk a keresztfákat. mindég … Olvass tovább
Ágyam fölött, a feszület fölött Karácsonytól egész Nagypéntekig Híven virrasztott egy fenyőfa-ág. (Ó, szelíd dísz, – ó, vad nyomorúság!) Hű zöldje végül mégis elkopott Lett ő is szikkadt, aszott kis halott. Éreztem: nálam tovább nem marad Nem bírja lelki szárazságomat, S egy durvább illetésre szertehull. De nem ily halált szántam én neki. A kemencében énekelt … Olvass tovább
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – a szív, Amíg ver, mindörökre nyugtalan. De mindörökké nyughatatlanul, Istentől mégis Békessége van. Nyugalma nincs, de Békessége van. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – vihar, Örök hullámzás a víz felszíne. De lent a mélyben háborítatlanul Pihen a tenger s az ember szíve, Hadd hullámozzék a víz felszíne. Békesség Istentől. … Olvass tovább
Húsvéti reggel tavaszi kedvvel zeng a berekben: Feltámadott! Egei kéklik, szelei végig – zúgják az erdőn: Feltámadott! Dongói dongják, méhei zsongják, kórusban mondják: Feltámadott! Lepkéi írják, bimbói nyílják, fűből virítják: Feltámadott! Égi madárkák dalolva szántják az új barázdát: Feltámadott! Tavasz van íme, hatalmas ige zuhog a szívre; Feltámadott!
Tudom, hogy hű Megváltóm él És folyton rám tekint. Jelét mutatja, hogy szeret, Áldást osztott megint. Emelt fővel járok tehát: Az üdvösség enyém. Szabadnak érzem már magam, Kegyelme nyúlt felém. Hogy szent legyek, akarja Ő – Álljak tán ellene? Nem hat már rám e csúf világ, Vezérel Szelleme. Jézus, én nálad maradok, Hitem beléd vetem… … Olvass tovább
Borongós volt az ég, mikor szárnyra keltem, Ott szárnyalt a lelkem, messze, napkeleten… Sötéten lebegtek a nehéz, dús lombok; Olajfák tövében kopár, sziklás dombok. Az éjfél már elmúlt, közelgett a hajnal, Ragyogó szemekkel és kibontott hajjal. Egy csillag ragyogott, esthajnal csillaga, A holdat kísérte, mely a felhők mögött Lassú haladással a pályáját mérte. A mosolygó … Olvass tovább
Alig várták, hogy jöjjön a reggel, s most bánatosan, illatos kenetekkel, sírva sietnek a sír felé hárman, epesztő, emésztő, roskasztó gyászban. Ím ébred az élet és támad a nap már. A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár, és csattog az ének száll által a légen fel, fel az ég felé… Csak úgy, mint régen. … Olvass tovább
Megy a Jézus a Kálváriára, Fejében a töviskoronája. Véres rózsák verték ki a testét. Megy a Jézus, viszi a keresztjét. Most először roskadt el alatta, Vad pribékek keze fölrángatta. Szeges szíjak a húsába tépnek, Borzalommal kísérik a népek. Szeges szíjak csontig elevenbe. Jön az úton Szűz Mária szembe. A szeméből mennyek mosolyognak, De szívében hét … Olvass tovább
A nagy Király jön, hozsánna, hozsánna! Zeng a kiáltás előtte, utána; Zöld ágakat szeldelnek útjára, Békességet hoz népe javára. Áldott, aki jött az Úrnak nevébe’, Általa léptünk az Isten kedvébe; Békesség ott fenn a mennyországban, Áldott az Isten a magasságban! Ó, lelki ország, Istennek országa, Mily édes ebben Jézus királysága! Szelíd, szegény ez és … Olvass tovább
Köszönt e vers, te váltig visszatérő Föltámadás a földi tájakon,Mezők smaragdja, nap tüzében égő,Te zsendülő és zendülő pagony!Köszönt e vers, élet, örökkön élő,Fogadd könnyektől harmatos dalom:Szívemnek már a gyász is röpke álom,S az élet: győzelem az elmúláson. Húsvét, örök legenda, drága zálog,Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,Öröm: neked ma ablakom kitárom,Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!Virágot áraszt … Olvass tovább