Rába György – Folyamatos egek

Túl a színén túl a fonákjánaz érem másik oldalán túlhol valóság a délibába szemhatárra szökkentkötéltáncos balladaa sohából valamikormegszületendők igazaa makacs bajhozójósok folyamatos egérecsavarodó füstte alakbolyhozófaltalan otthonodbaengedj természet szeszélye

Rába György – Örökzöld

Agyagból vétetett,mondd ki a nevedet,mondd ki a nevedet,mondd, holnap itt leszek. Holnap is itt leszek,holnap, holnapután,évszakok körforgásabőrömre tetoválva. Bőrömre tetoválvaholnap, holnapután,tovább még azutánragyogok rád, nohaderékig földbe ásva.

Rába György – Szembenézés

Ezek a késeiszembenézések önítélkezéseknaponta ismétlődő összecsapásaifolytatásokban fölkoncolomminden föllobbanó ábrándomatduruzsoló reményemetszédelgő önáltatásoma kimért idő hiánybetegegyőztesen így leszekegyre szegényebb egyre vesztesebb

Rába György – Remény

Mert ember Isten nem lehetde kis csodát tehetne mégkifényesíthet egy napotnyújtván a bőség tenyerétnem feltétlenül adománytszilárd támasztékul kezetcsupán egy szót súgva kiáltvafennhangon fülébe „lehet”felröppenthet postagalambkénta másik felé egy mosolythogy tudja higgye a reményjósorsába holnapot olta csüggedőnek lankadónakaz emlékezés vírusátvigaszul egy hunyorítássalegy öleléssel adja áthogy nincstelenül ne maradjona magános se egyedülóráin kívül mégis élhetki tűnt jelenetbe … Olvass tovább