admin A magyar nép zivataros századaiból. Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád … Olvass tovább
Ha távozom a titkos másvilágba,mit mondotok remegve majd nekem,halvány körülállók, látván csodálva,hogy elszivárog váló életem? Rothadni dugtok egy ködös gödörbe,sírtok, hogy a barátotok halott?S míg fekszem ott, deszkák közé gyötörve,lesz lelketek, hogy dáridózzatok? S én, én az átkozott, majd hogy tekintemőket, kik aztán is csak itt maradnak,ha érezem, hogy szívem egyre halkabb? Fellázadok-e szenvedéseimben,vagy bámulok, … Olvass tovább
A vadonatúj esztendő e hajnalán, mikor talpunk alatt ropogott a hó akár a kristályS ékes menyasszonyként keresztségi ruhát ölt az egész táj,Jézus, ősi Vágy gyümölcse, hogy decembernek vége most lett,Jelenti magát fénykörében a beköszöntő Vízkeresztnek.A várakozás hosszú volt ugyan, de a másik kettő meg BoldizsárS a démon Ázsián vágott át, arról lekésve már,Hogy érkezésük idejét … Olvass tovább
Én voltam egykor szent edény. A fájdalom lakott szivemben, s a boldogok poétának neveztek engem. Mostan vagyok koldus, szegény, mert elveszett, mi az enyém volt. S a könny, a könny a nagyvilágra szerteszétfolyt. Zokognak a föld kerekén, mindenki sír, mindenki költő, vak jajgató, fájdalmát az égig üvöltő. De legnagyobb jaj az enyém, ki állok itt … Olvass tovább
Imádkozom, halkan, szomorúan.A szó megtorpan, mire odaér:A mi mindennapi… Rég nincs, Uram,az asztalunkon egy falat kenyér.
Engem gyengébbnek faragtál ki, Hogysem próbáidat Állhatnám, Uramisten Dícsérve Téged rendületlenül. Azért ígyen könyörgök Hozzád: Ne próbálj engemet! Tudom, hogy vannak választottjaid, Akiket szentté finomít a bánat, Akiket hőssé edz a szenvedés, Akik áldják és magasztalják Süvöltő ostorod, Mert minden csapás nyereség nekik. Nem én, nem én! Én igazabbá, emberebbé Nem tisztulok sötét eged alatt. … Olvass tovább
Kevés öröm, sok véres, gyászos emlék Alkotja a multat hátunk mögött; Vészes pályán nagyság után törekvénk, De balsorsunk hatalma megkötött; Setét a mult, dicsőségünk világa, Mely ott ragyog, körülderengi bár; Halvány derűt idéz az éjszakába Az ég boltjáról a csillagsugár. S mi a jelen? makacs harc és vivódás … A sors elénk vészes csomót vetett, … Olvass tovább
Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,Csillagok közt és bányák mély ölén,Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,Madárdalban és kis gyermek szemén.Ki igazgatod sorsok fordulását,Romokból építsz boldog holnapot,Hozzád küldjük ma szívünk imádságátUram, ne hagyd el árva magyarod! Ne hagyd el őket, akik téged hívnakA mélységből kiáltva szent neved.Megváltást váró rongyos rabjaidnakAdd meg, Uram, a napi kenyeret.Segítsd őket, … Olvass tovább
Vigyázz.Ez a nagy pillanat. Egy ember jön feléd, bemutatkozik, már tárja kezét, most lát legelőször, rád néz, és elviszi majd az arcod, a hangod s őrzi. Lélek csak az ember a többi emberek lelkében, törékeny gondolatokból faragott, száztitkú, halovány emlék, mely néha a fellegekig magasul. Légy méltó e testvér áhitatos várakozására s remegjen által a … Olvass tovább
Róma 8:28 Új esztendő… Nem tudja senki sem, hogy mi vár reá, merre, hova lép. Az ismeretlenség ködébe rejtve mi van: örvény, orom, vagy szakadék? Nincs kikövezett út, egyenes pálya, biztos cél felé vezető sínek. Hogy a holnap titkát kitalálja, nem adatott meg soha senkinek. Úgy megyünk a jövő felé, akárha sötétbe lépnénk… De örvény, … Olvass tovább