Hogyha virág lennék, ölelnék jó illattal; Hogyha madár lennék, dicsérnélek zengő dallal; hogyha mennybolt lennék, aranynappal, ezüstholddal, beragyognám életedet csillagokkal. Virág vagyok: ékes piros szirmú, gyönge rózsaág; madár vagyok: fényes dalt fütyülő csöpp rigócskád; eged is: szépséges aranynappal, ezüstholddal, beragyogom életedet csillagokkal.
Tavaszodik. Kiskertemben kinyílik a tulipán. Ragyognak a harmatcseppek anyák napja hajnalán. Kinyílott a bazsarózsa, kék nefelejcs, tulipán, neked adom anyák napján édes, kedves anyukám.
Ma köszönti minden gyerek akit a legjobban szeret, felveszi a szép ruháját s felköszönti anyukáját. Ibolyákkal egy csokorban én is kicsi szívem hoztam. Szépen kérlek, vedd kezedbe, szereteted melengesse.
Nincs szebb a boldog asszony-arcnál, Míg nézi gyermekét; S ha rá ragyog a tiszta szempár, Nem adná kincsekért… Nincs jobb a hű édesanyánál! Ha csöndes, halk fohásza felszáll, Kitárul akkor fönn az Ég, S a Menny a Földdel összeér, Az égi üdv a Földre ér. Ma néktek szól a boldog ének, Ti, drága, jó anyák! … Olvass tovább