A zúgolódás, gúny, harag Rég halva már szívemben. Egy szóval sem panaszkodám, A kis Jézus ellen. Nem vádolnám balgán azért, Hogy engem kifelejtett. Hogy nem hozott ajándékot, Szemem könnyet nem ejtett. Lelkem nyugodtan, csöndesen Átszáll a nagyvilágon. Imádkozom, hogy Jézusom Minden szegényt megáldjon. Ágyamra dőlök, s álmodom Egy régi szép, édes álmot: … Olvass tovább
Kicsiny Betlehemben megzendült az ének: „Dicséret, dicsőség az ég Istenének!” Kit oly régtől fogva szív repesve vártak, Megszületett megváltója A bűnös világnak. Fényes csillag gyúlt ki a keleti égen, Megtört a bűn súlya: oda lett a szégyen. Angyalok serege szelíd szózatára Benépesült halandókkal Betlehem határa. Nem királyi bíbor, – az neki nem kellett! Szegénység tanyája … Olvass tovább
Láttam egyszer egy kisvárosi közösséget bemutató „karácsonyi” filmben, amikor egy morcos, semminek örülni nem tudó személyt úgy próbáltak bevonni az ünnepi műsorba, hogy különböző „lelki szövegekkel” igyekeztek hatni rá. Sajnos semminek nem volt „foganatja” a néninél, mígnem valaki kifakadva „odavágta”: „Hát gyermek csak voltál te is egyszer!”. Döbbent csend, majd néhány másodperc múlva enyhülni kezdett … Olvass tovább
A karácsonyt nevezhetjük a legnagyobb ünnepünknek, ekkor még az önmagukat következetesen ateistának, materialistának vagy bármilyen, kőkeményen két lábbal a földön álló embernek vallók is megállnak egy pillanatra, és boldog, békés ünnepet kívánnak embertársaiknak. Ekkor mindenkiben őszintén szakad fel a sóhaj, milyen lenne, ha a karácsony egy egész éven át tartana, ha a karácsony adta hangulat … Olvass tovább
Ünneplő ruháját a szív magára ölti, ember a karácsonyt, megtisztulva tölti. A hétköznapi lelkek megtelnek békével, egymás iránt érzett szívszeretetével. Kár, hogy csak ilyenkor mozdul meg a lélek, csak ilyenkor zendül ajkunkon az ének. Ilyenkor látjuk csak a nyomorúságot, ilyenkor öleljük az egész világot. Pedig a világnak a legszebb ajándék, ha van bennünk részvét és … Olvass tovább
A szent estén majd eljövök ide.Álmaim szekerébe fogatokÉs szólok fantáziám táltosához:Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok,És álomhintón eljövök – ide. Itt minden fehér lesz, – fehér, s halott.Csak egy hang lesz a halott rengetegben:A zúgó patakok. És én fenyőtől fenyőhöz megyekÉs minden fenyőt megsimogatok. És megkérdezem: virrasztotok még?És megkérdezem: hogy aludtatok? És aztán feltűzöm a szívemetA … Olvass tovább
Mintha csak ma volna, úgy eszembe van még, Az asztalnál körben ült a kis család, Kint a vihar tombolt, oda-odaverte Ablakainkhoz a zúzos rózsafát. Fekete ruhájú, gyászló özvegyasszony Magához vonta két árva gyermekét: „Mikor eltemettük szegény jó apátok, Ilyen rút idő volt odakívül ép.” Közelebb simultunk gyászoló anyánkhoz, A két árva gyermek: kis öcsém meg … Olvass tovább
I. Bajorerdő. Zimánkós fenyvesekből előoson a téli szürkület. Gunnyasztó házak ködrongyokba bújva koldus szatyorban gondot gyűjtenek. Egy vonat sípol messze valahol. Fulladtan vész el fák között a hang. Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze kísértethangon fölsír egy harang. Olyan este ez is csak, mint a többi: olyan a színe, nyirkos ködszaga. Pedig valahol szent titokpalástban … Olvass tovább