Karácsonyi versek

Móra Ferenc

Mikor szent karácsony
Csillagfénye árad,
Kevesebb a könnycsepp,
Kevesebb a bánat.

Gárdonyi Géza

A misén ott volt Ida is,
A szép, halvány jegyzőleány,
S álmodozó éjszemével
Édesdeden nézett reám.

Gál Éva Emese

A gyermekkor boldog karácsonyfája
a szívünkből a mennyekig ragyog,
és az egész nagy család körbeállja,
mint bolygók az éltető csillagot.

Pósa Lajos

Nagyobb kincs a földön
Nincs a szeretetnél.
Örülj ha valaha
Valami jót tettél.

Somogyi Imre

Csillagvilágos téli este van,
Családi körben ülök boldogan.
Téli szél szárnyán jött az üzenet:
Rongyos viskóban Jézus született –

Somlyó Zoltán

Karácsony éjjelén a vándor
az országúti hóba megáll.
S bekopog a legelső ajtón,
amit az útszélen talál.

Horváth Béla

Isten ma földre küldte minden sugarát.
Az ég sötét, a föld világos.
Megjött az Irgalom a kárhozat fiához.
A Szabadítót váró népnek szól a dal ma.

Kun Magdolna

Szíve már feladta, csak lelke küzd még érte,
csak az nyújt neki vigaszt a karácsonyestékbe,
csak az ad reményt ahhoz, hogy nincsen minden veszve,
akkor sem ha létét már nincs ki értékelje.

Kiss Jenő

A fény, a félelem, az angyal
eloszlott már az égi hanggal,
nem zeng a mennyei torok –
de szívükben még száll a langy dal

Aranyosi Ervin

Közeleg a szép Karácsony.
A család együtt – alig várom!
Hópihe hull ágról, ágra,
hópaplan száll minden fára.

Túrmezei Erzsébet

Messze vagyunk, s talán magunk vagyunk,
de most találkozót adunk,
és a jászolnál mind-mind ott leszünk.
A Királynak tisztességet teszünk,

Egyed Emese

Nyár óta mindig Karácsonyra várok.
Ma már tudom, hogy várakozni jó;
készíts, anyókám, ünneplő kalácsot:
közeledik a szentesti hajó,

Verstől versig - Blog

Útkeresőknek, töltekezőknek: a legszebb karácsonyi versek

A karácsony egy olyan szó, amely mindenkiben kivált valamilyen reakciót. Legtöbbünk előtt meleg, kedves emlékek merülnek fel, az otthon hangulata, az istentisztelet áhítata, ragyogó gyertyák,…

Reményik Sándor

El-elnézlek ti hontalan fenyők,
Ti erdő-testből kitépett tagok.
Hányan mondhatják el ma veletek:
Óh én is, én is hontalan vagyok!

Fórián Andrea

lágyan kopogtat a szeretet az ajtódon
csendben ácsorog
az ünnepi asztal felett
fenyőfa illatba pácolt