Reményik Sándor – Angelus

Uram – mióta első este ez, Hogy a kezem nem tördelem, De összefonom áldott mozdulattal, S az ölembe leengedem? S úgy figyelem a másik mozdulást: A harang lengő lebbenését, Ahogyan hangra válni indul Szinte-szinte súlytalanul A kínzott érc-tömeg. Remeg, remeg. Ámde emberi hang végre-végre S meleg – meleg. Áhítatnak és szeretetnek, Biztonságnak és értelemnek, És … Olvass tovább

Reményik Sándor – Szeretnék szeretni

Szeretnék szeretni. Mert nem szeretek mélyen, igazán, halálos, nagy ragaszkodással senkit talán. Szomorú ez, mert annyian szeretnek jobban, mint őket én, s több könnyük volna engemet siratni, mint nekem, ha őket elveszíteném. Szétszóródtam, – ők nagyon sokan vannak, én egyedül vagyok. Ölelni őket száz kar kellene, és én a semmiségbe karolok. Hiányzik valami: szívem központ-teremtő … Olvass tovább

Reményik Sándor – Az én lelkipásztorom

„És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatsszék.” Kir. I. 19:12 Járosi Andornak Láttam az Igét sas-szárnyon repülni, Elzúgni izzó Illés-szekeren, – Dóm-lelkek pillér-berkeit bejártam, Testté az Ige mégse lett nekem. Gyönyörködni jártam a templomokba, Mint a hangversenyekre, tárlatokra, A lelkem minden szent beszéd után Csak muzsikával, képpel lett tele, A nagy poézis … Olvass tovább

Reményik Sándor – Valaki értem imádkozott

Mikor a bűntől meggyötörten A lelkem terheket hordozott Egyszer csak könnyebb lett a lelkem Valaki értem imádkozott. Valaki értem imádkozott, Talán apám, anyám régen? Talán más is, aki szeret. Jó barátom vagy testvérem? Én nem tudom, de áldom Istent, Ki nékem megváltást hozott, És azt, aki értem csak Egyszer is imádkozott.

Reményik Sándor – Isten

Uram, olyan egyforma minden szolgád És oly egyforma minden templomod, S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra Keresztet tűznek-e vagy csillagot. Uram, én békén hagylak az imámmal, De Te se kívánj szívemtől semmit, Vagyok kopott kőtábla, jaj sok zápor Mosta le rólam a Te törvényeid. Uram, teremtők vagyunk mind a ketten, Amily igaz, hogy a lelkem … Olvass tovább

Reményik Sándor – Ahogy lehet

Fogcsikorgató türelemmel, Összeszorított szájjal –Krisztus-követő bús próbálkozással,Majd daccal, lobbanóval,Fojtott igével és visszanyelt szóval,Tenyérrel, mely sima örökké,Csak a zsebben szorul ököllé –Keserű, tehetetlen nevetésselBékülve meg akármi rendeléssel –Nem csodálkozva már – és csodálkozva mégis,Hogy rajtunk ez is, az is megesett:Hordozzuk, testvéreim, ezt a hordhatatlan,Kínszenvedést virágzó életet.Ahogy lehet…Megalkuvás zsoltárát énekelve,Végtelen rabmenetben csak megyünk,Nincs semmi fegyverünk,Fegyvertelen a lelkünk … Olvass tovább

Remenyik Sándor – Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem, Tán lét-előtti létem emlék-képe! Fölibe ezer réteg tornyosul, De érzem ezer rétegen alul, Csak nem tudom, mikép került a mélybe. Egy istenarc van eltemetve bennem, Néha magamban látom, néha másban, Néha állok, mint fosztott ág, szegényen Ha rossz órámban eltűnik egészen Alter-egóm az örök vándorlásban. Egy istenarc van eltemetve bennem, … Olvass tovább

Reményik Sándor – A gondolat szabad

Bilincs a kézen, az ajkon lakat, De felhők felett, de vizek alatt Örvénylik, szikráz, zúg a gondolat! Legyen tanyám kietlen szirtorom Vagy börtönöm pokolmély vártorony, Én amit akarok, azt gondolom! Ó, mi gyönyör, Ó mily Isteni kép: Repülni! Dús képzeletem, ne félj, Nem gátol ebben zsarnoki szeszély. Repülj képzelmem, csillagokig szállj, Az Isteneknek lángitalt kínálj! … Olvass tovább

Reményik Sándor – Nagypénteki szertartás

Ágyam fölött, a feszület fölött Karácsonytól egész Nagypéntekig Híven virrasztott egy fenyőfa-ág. (Ó, szelíd dísz, – ó, vad nyomorúság!) Hű zöldje végül mégis elkopott Lett ő is szikkadt, aszott kis halott. Éreztem: nálam tovább nem marad Nem bírja lelki szárazságomat, S egy durvább illetésre szertehull. De nem ily halált szántam én neki. A kemencében énekelt … Olvass tovább