← Magyar költők versei

Reményik Sándor – Szent-János szobor

Úgy áll az elhagyott kert közepén,
Palástosan, aggon és egyedül,
Mint aki látott minden „jelenést”,
És mindent tud, és mindennek örül.

Az Istenbe s az őszbe elmerült.
És átnéz, messze néz át a kert fáin,
Kő-ajka zeng a déli verőfényben:
„Csak szeressétek egymást, fiacskáim”.

Kolozsvár, 1927. szeptember 12.

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon