Reményik Sándor – Mikor ünnepet ül…

Mikor ünnepet ül 
Lelkedben az öröm, vagy fájdalom, 
– Lehet gyászünnep is –
Akit nagyon szeretsz, 
Akkor hozzá mehetsz,
Jaj, csak ne menj szürke hétköznapon!

Akit szeretsz, annak 
Egész lelket áldozz,
Jaj, csak vele gyakran ne találkozz!

Akit nagyon szeretsz:
Ne kívánd a házikódba társul, 
Örvendj, ha a lelked vadvirágos, 
Messze síkján néha hozzád társul. 
Örvendj, mikor járhatsz 
Bársony-puha karján
Erdők muzsikáló, suttogó avarján. 
Vagy ha hegytetőkön,
Meredélyek felett
Vigyázva, szelíd kézzel átvezet.

Akit nagyon szeretsz: 
Völgyben ne lakozzál, 
Hegyen találkozzál
Ott társalogj Vele, 
Társalgásod imádkozás legyen, 
Fénnyel, árnnyal, végtelennel tele.

Akit nagyon szeretsz,
Soha meg ne csókold, ne öleld meg,
Áhítattal csak a kezét fogd meg.

Akit nagyon szeretsz:
Közted s közte, mint egy tündérfátyol,
Lebegjen a távol.

Mint egy fényes, hűvös tündérfátyol, 
S hogy balgán letépjed,
Őrizzen az Isten attól téged!

Ami el nem kophat 
Forró közelségbe’, 
Hosszú megszokásba,
Akárminek hívják:
Annak az érzésnek örök a zománca.