A szeretet üzenete egyetemes, és örök. Így, amikor közeledünk a karácsonyhoz joggal kérdezhetjük, saját magunktól is, hogy vajon nem ez: a várakozás, az adás-kapás, az odafigyelés útja az, amelyet az év 365 napján járnunk kéne? Talán nem ez az út, ami a helyes ösvény, ha életünk fő csapását választjuk? Talán nem az, az élet titka, hogy nincs karácsony, nincs húsvét, hanem csak szeretet van, vagy megfordítva nincs tavasz, nyár, ősz, tél, hanem minden pillanat a karácsonyé?
Messze vezető gondolatok, felvetések ezek, melyeket ilyenkor, november elejéhez közeledve még aktuálisabbnak érzünk. Az iskolákban, az otthonokban felcsendülnek a karácsonyi rigmusok, s sokan kedvenc karácsonyi verseikhez fordulnak. „Harang csendül, ének zendül” – kezdi múlhatatlan soraiban Ady Endre, s szívek ezrei folytatják az édes-bús melódiát. Az ünnep nektárja szívünket-lelkünket éberen tartja. A média is megrohamozza a félig-meddig még a nyári emlékek tengerében ringatózó lelkeket.
A Jingle Bells unásig ismételt dallamai töltik be a légüres tereket, s pár hét leforgása alatt a városi terek is benépesülnek: kofák, standok kínálnak szaloncukrot, ruhát, instant boldogságot. Ajándékot – mindenkitől, mindenkinek. Sablonosat, egyszerűt, méreg drágát, s megannyi kicit-kacatot. A szeretet nevében, karácsonyi versekkel a lélekben az emberek beindulnak, s egymásra tekintet nélkül taposnak. Hiszen a sorban a cél, hogy mindenki leghamarabb végezzen, s a szaloncukrosnál el ne happolja senki az utolsó konyakmeggyes szemet. Kakasként borzolják tollas kabátjaikat a sivalkodó hölgyek, amikor az akciós pár cipők utolsó darabjaira csapna rá egy arra (szerintük) érdemtelen, ismeretlen. Mindezt az adni jó jegyében, a szeretet csengésében…
A karácsonyi versek, azonban nem hazudnak. Nem kettő az egyben megoldásokat kínálnak, s valójában nem árulnak semmit, csak a titkot hirdetik: hónaptól, napszaktól, szokástól, divattól függetlenül. A titkot, amely már rég nem tekinthető annak. A tényt, amelyet nem csak egy évben egyszer kellene élnünk, éreznünk, értenünk: a valódi, önzetlen, halk szívű, szelíd szeretet örökkévaló hatalmát!
Ó népek Megváltója, jöjj,
hadd lássuk a Szűz Gyermekét!
Egész világ, ámulva nézz:
Istenhez méltó születés.
…
Óh, karácsony, kövér lakomák,
önámítások, szemfényvesztések
és hamis látszatok fényes ünnepe!
Mi egymásnak visszük az aranyat,
…
Lassan azt kell észrevennünk, hogy ismételten, rohamléptekben közeledünk egy újabb karácsonyi időszak felé. Mosolyt csalhat az arcokra, hogy máris elővesszük a karácsonyi témát, de ez egy olyan pont az életünkben, amit még a legkeményebb szívű ember is izgatottan tud várni.
Érdekes megfigyelni, hogy karácsony tájékán mindenkiben megszólal a szeretet, vagy legalábbis az ünnepi várakozás hozadékaként szeretetnek hitt és gondolt érzések kivétel nélkül fellobbannak. Még, ha nem is tudatosan őszintén, de mindenkiben ott van.
Ugyanis a szeretet a kulcsa mindennek!
Bármit magyarázhatunk, önigazolhatunk a végtelenségig, de akkor is a szeretet az, amivel át lehet vészelni a mindennapok mókuskerekét.
…
Ma a bilincses millióknak
Éhnyavalyás, kínos élete gyászol
S újra megátkoz téged,
Csalárd legenda, betlehemi jászol,
…
Testvéreim, egy látó küldi néktek
Üdvözletül ma könnyes szavait,
Ki mindig fájón és szédülve nézett
Egy szép pokolt, mely földnek hivatik.
…
Itt volt, elment a szép karácsony,
S amíg itt volt, jó koszton éltünk,
Cukron, fügén, mákos kalácson.
Hozott diót, mogyorót, smukkot,
…
Ama csillag után.
A holdsugaras hideg éjszakában,
Mint egy fehérlő, csendes álom,
Úgy vonult el a komoly karaván.
…
Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
Ki Betlehemben született ez este
A jászol almán, kis hajléktalan,
Szelíd barmok közt, kedves bambinó,
…
Karácsony este. És esik.
Gyermekként sírva csorog az eresz.
S halk szél, mint altatódal
az anyák ajkán halkan neszez.
…
A karácsonyt nevezhetjük a legnagyobb ünnepünknek, ekkor még az önmagukat következetesen ateistának, materialistának vagy bármilyen, kőkeményen két lábbal a földön álló embernek vallók is megállnak egy pillanatra, és boldog, békés ünnepet kívánnak embertársaiknak.
Ekkor mindenkiben őszintén szakad fel a sóhaj, milyen lenne, ha a karácsony egy egész éven át tartana, ha a karácsony adta hangulat és érzés nem csak ezen a két-három napon, hanem egy egész életen át kitartana. Sajnos tudjuk, hogy nincs így!
Ám a karácsonyi versek egész évben itt vannak, elérhetők és figyelmeztethetnek, emlékeztethetnek arra, hogy idézzük fel milyen átengedni magunkon a szeretet, a hála, a békesség és a nyugalom érzését.
Ebben a zaklatott időszakban különösen óriási szükségünk van erre, hogy figyelmeztessük magunkat, és újra és újra sikerüljön felidézni önmagunkban a karácsonyi hangulatot, a béke, a szeretet, a hit és a hála érzését. Mindenért.
…
Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?
Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.
…
Idén a Karácsony szeretetben teljen,
minden szerető szív fényben ünnepeljen!
Legyen időnk végre egymásra figyelni,
rohanó világban, békét ünnepelni!
…
Hó szitál és Karácsony jön.
Az utcán hömpölyög a nép özön
és szinte árad, kicsattan a
mosoly, a vágy és csupa öröm
…
Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.
…