ujjaim között morzsolgatom a Szót szétfeszítve nyitott tenyérrel a miseruha hűvös szentségét érintve a mozdulatban ujjaim között morzsolgatom a Szót mintha kenyeret törnék a langyos világnak míg az imára kulcsolt kezek mögül felbukkan a palástszegélyű áhitat.
Öt perc múlva éjfél. Megyek a nyirkos hegyi úton, zöldmohás kereszt a vállamon. Ha nem bírom, húzom. Felérek a hegytetőre, hol minden nesz a halál súlyos, kopott keresztem árván hever lábaimnál. Éjfél. Éjbe villan fel a büszke fény, keresztet nyújt egy láthatatlan óriás kéz felém. S, én lehajtott fejjel dadogva ígérem, fogadom, szent helyen tartom … Olvass tovább
nagy tettek apró dolgokban zsugorodnak össze rózsaszín emléket ültetünk egymás agytekervényeibe egy meleg könnycseppért a szív ritmusából
horizont alá feledett tegnapok reménység- szilánkjai ma még tükrözik a holnapban haldokló hitet… Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket:
ölelő szó mely vérzőkeresztté változtatja a szíveket– Fiúba oltott fájdalommalAtyától megátkozott halál – életfoszlányokkal takargatjatestét a bűnujjait a lélekbe vésimíg leheletnyi tudat éla keresztfán…
a felfoghatatlan semmi közepén egy magányos művész Világot alkotott – Szeretet élű vésőjével megmunkálta a végtelent – s Önmagához méltó társat Embert álmodott
Voltál-e már úgy: inkább öltél volna, mint gyilkosként kárhozni, érzés nélkül bábozni az emberekkel? Voltál-e már úgy: inkább szültél volna, mint meddőként átkozni, csak ne keljen változni az életednek? Voltál-e már úgy: inkább szóltál volna, mint hangokba mártózni, tudat nélkül áldozni az Isten előtt?
láthatatlan erőből látható gyengeség – kegyelmet osztogató halál – tömény jóság színezüst itala – vígaszt adó napfény- fohász… Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket:
kősziklát épít magának a Gyász és ólomízű mondataival bele- vési a felejthetetlen mosolyt melyet nem lehet újrafakasztani mert minden Gondolat egy Jajkiáltás! Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket: