Fórián Andrea

Fórián Andrea – Szobrászat

Fogd a közönygránittömbjét,s az együttérzés vésőjéveltürelemmel,szenvedéllyel,életed végéig faragd. Fogd a látszatgyémánttömbjéts a valóság lágy perceiveladdig csiszoldmesterien,míg újra látod benne magad. Fogd a lelkemürességéttöltsd meg minden égi jóval,Istent adóképzetekkel,őszintén folyó, meleg szóval.

Fórián Andrea – Zarándokút

csodák mögött fényes képek, Krisztus arcán szelíd mosoly, honnan jöttél fáradt vándor? – szemében a béke honol.   gyertyák fényén futó árnyék a vándor szívéből lopott, esőcseppek összesúgnak: Irgalom Istene hozott!   ezerszínű őszi tájban rózsafüzér harmónia, zene lesz az imádságból: Üdvözlégy Mária..             Üdvözlégy Mária!

Fórián Andrea – Miattad

ajkamról menekülnek a szavak, csak suttogok értelmetlenül, fürkészem jövőmet szemedben, míg hitem fényedben megsemmisül. üres léptekkel dobban szívemen a vágy, megfojtva tettek erejét, valóságot hazudik a sejtelem, eltiporva lelkem hű Istenét. miattad járom a hitetlenek útját, s mantrázom fájó érveit, értékessé lesz az értéktelen és mértékké lészen a krisztusi, hol megszabadító mozdulattal csak mosolyognak cinkos … Olvass tovább

Fórián Andrea – Megtérés

Tömeggel követeltem: feszítsd meg! barna szempár reámnézett: szeretlek, Két kezedbe én vertem be a szeget, fájó szempár reám nézett: szeretlek. Fejed nádpálcával vertem: lehetett, könnyes szempár reámnézett: szeretlek, Gúnyként melléd feszültem a keresztre, kegyes szempár reám nézett: szeretlek. Megnyílt az égbolt és a föld is vele, húzott a pokol szürke ólomkeze. Zuhantam, s Te hívás … Olvass tovább

Fórián Andrea – Töprengés

talán, ha még egyszer,nem pedig újra,talán, ha rátérekarra az útra,talán, ha megfogomkezét a mának,talán, a túlpartonengem is várnak, talán, ha szeretem kit gyűlölni kéne,talán, ha nem nyomasztönmagam léte,talán, ha rám köszönújra a hitem,talán még nem mond lerólam az Isten…