Füle Lajos – Pünkösd fényében

Pünkösd… Fényedben élek, teremtő égi Lélek, erőd gerjeszti lelkem, Felfogni szent csodádat nem tudhatom, de áldlak megújult életemmel. Az Ige, mint zsarátnok, hűlő szívemben lángot lobbantott, hála érte! Követségében járok, ahogy a tanítványok, rajtam a Krisztus vére! Dicsőítsd Őt ma bennem, Ki nem vetett el engem, illesse hála, hála, Ki, érte mit se várván megváltott … Olvass tovább

Füle Lajos – Kinek Csillaga van

Kinek Csillaga van, legyen maga a béke, hogy minden dolga itt békében menjen végbe! Kinek Csillaga van, legyen felette bátor: szeressen vakmerőn, de érte mit se várjon! Kinek Csillaga van, öltözzék friss reménybe, hogy ISTEN LELKE is cselekszik benne, érte! Kinek Csillaga van, ámuljon, mert az IGE testté lett, s boldogan daloljon Róla szíve!

Füle Lajos – Karácsony

Mindig szép volt, mindig szép marad, amíg gyermek lesz az ég alatt. S mindig lesznek, míg a föld forog, ünnepváró, pöttöm vándorok. Én is, ámbár felnőtt a nevem, ma is várom, ma is szeretem, s amíg az ember gyermek egy kicsit, mindig is vár tőle valamit. Karácsony vagy fenyőünnep? Nem bánja azt a Mindenható. Jézus, … Olvass tovább

Füle Lajos – Óh, karácsony

Óh, karácsony, kövér lakomák, önámítások, szemfényvesztések és hamis látszatok fényes ünnepe! Mi egymásnak visszük az aranyat, tömjént és mirhát, mert fáradtságosnak tartjuk már az utat Betlehemig, s a mennyei Gyermek lélekből lélekbe sugárzó fénye helyett, csak aranyunk tompa világa derengeti szomorú arcunk. A minden földi jóval megrakott fák alatt szegény, didergő lelkű emberek ülnek. S … Olvass tovább

Füle Lajos – Feltámadott!

Húsvéti reggel tavaszi kedvvel zeng a berekben: Feltámadott! Egei kéklik, szelei végig – zúgják az erdőn: Feltámadott! Dongói dongják, méhei zsongják, kórusban mondják: Feltámadott! Lepkéi írják, bimbói nyílják, fűből virítják: Feltámadott! Égi madárkák dalolva szántják az új barázdát: Feltámadott! Tavasz van íme, hatalmas ige zuhog a szívre; Feltámadott!