Füle Lajos – Élő tükör
Lelkünket, mint a fényt az este, az ég magához visszavonja. Hanyatló árnyék hull a rögre: a testünk porrá lesz a porba’. Utánunk másik nemzedék jön. Mi lesz szerelme, álma, útja? Eltéved-e a rengetegben, nyomunkat hogyha szél befújja? Én nem tudom, de lelkemet, mint élő tükröt, a fénybe tartom, hogy ISTENÜNK örök derűjét sugározza fiúnkra arcom. … Olvass tovább