Füle Lajos – Egy életen át folyton távolodnak…

Egy életen át folyton távolodnak,huncut, parányi léptekkel elébb,sokszor léptük, útjuk, vágyuk egyre hosszabb. Érzékeikbe gyűjtve messze viszneksok-sok meleg színt, mint hamubasűltemlékpogácsát, hazai derűt…Más illatokkal, színekkel telik meg mégis a szívük, és lassanként lekoptatróluk idő, kor sok-sok otthonit,szeretetük is részvétté kopik,s egy életen át folyton távolodnak… Nagyon tetszik, megosztom!

Füle Lajos – Ha csendben lennél

Ha csendben lennél… Lenne rá okod,tán felfigyelnél, mint a pásztorok.Ők hallottak és láttak, mert lehetaz éjszakában angyalénekethallani, csak a lélek csendje kellhozzá, mikor nem ember énekel,mikor felülről jön az üzenet,mikor VALAKI nyitja füledet,s az Ég, a Föld, a LÉLEK, az anyagbeszélni kezd mind, vagy visszhangot ad.Ha csendben lennél, szinte hallanáda molekulák termikus zaját,sőt hallanád – … Olvass tovább

Füle Lajos – Nem hiába

Szemet adtál,hogy meglássam a másik embert.Fület adtál,hogy meghalljam a panaszát is.Lábat adtál,hogy sorsos útján elkísérjem.Kezet adtál,hogy elestében fölemeljem.Szívet adtál,hogy befogadjam és szeressem. Nem hiábaajándékoztál meg ezekkel.Buzdíts, URAM,hogy használjam és megköszönjem.

Füle Lajos – Szélcsendben

Ó ez a csend, e Szél-csend, némaság! Nem hallani a megtérők szavát, az újszülöttek, hálaénekét. Kérés, könyörgés nem volt még elég? Mióta szól már mindenütt Igéd, s áldás-esőre nem nyílik az ég. Hatalmas Isten, Megváltó Urunk, szánj meg, segíts meg, mert elárvulunk! Rút bűneinkkel roskadunk Eléd, mert életünkben annyi kár, szemét! Orcánkra égtek szennyek, tegnapok… … Olvass tovább

Füle Lajos – Ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy lelki életedörömhiányos, kiüresedett,fogytán hited és hálád is vele,ne nyugodj bele! Ha azt látod, hogy gyülekezetedtagjaiban is hűl a szeretet,nagyrésze fásult, közönnyel tele,ne nyugodj bele! Ha azt látod, hogy egyházadban isakad kór, s némely tanítás hamis,hogy alig látszik KRISZTUS élete,ne nyugodj bele! Ha azt látod, hogy fáj e nép, e földhogy magad … Olvass tovább

Füle Lajos – Karácsonyi könyörgés

Mint Betlehemben, zsúfolt a város,megszállta tenger idegen.Uram, szállásra hol találsz most?Nem maradsz-e a hidegen? Szívem istállójába, amelyszálást csak barmoknak adotttérjél be hát! Számodra van hely,találsz egy csendes jászlat ott. Csillogó arannyal, drágakővelnincs ékesítve ez a ház.Mégis, ne rettenj vissza tőle,ha szénát, pozdorját találsz, Ha nem lehet méltó tehozzád,Kinek egek örvendenek…Lásd, ez vagyok… térjél be hozzám,s … Olvass tovább

Füle Lajos – Karácsony közeledtén

Karácsony közeledtén valami jóleső feszültség izgalma árad szerte bennem: A tenni, a teremni-vágyás meggazdagító kényszere. Nincs aranyam, tömjénem, mirhám, csak íme, e gyümölcsöző vágy, e mindenkinek jót kívánó, öröm-sarjasztó akarás. Karácsony örök Gyermeke, eljött és jövendő Messiásunk! Ó add, hogy adni tudjak, Hogy életemnek értelme legyen!

Füle Lajos – Visszajön

Hóból az erdő, ködből a felhő,hó esik, tél szele fújja…Valaki eljött, Valaki elment,Valaki visszajön újra! Száll csuda híre szívből a szívbe,kétezer év a tanúja:Valaki eljött, Valaki elment,Valaki visszajön újra! Angyalok ajkán, emberek hangjáncsendül a csillagos ének,Kétezer éve mennek Elébeboldogan, kik Neki élnek. Ott a helyed e drága menetben,életed KRISZTUSA vár rád.Hagyd el a gondot, légy … Olvass tovább