Füle Lajos – Egy életen át folyton távolodnak…
Egy életen át folyton távolodnak,huncut, parányi léptekkel elébb,sokszor léptük, útjuk, vágyuk egyre hosszabb. Érzékeikbe gyűjtve messze viszneksok-sok meleg színt, mint hamubasűltemlékpogácsát, hazai derűt…Más illatokkal, színekkel telik meg mégis a szívük, és lassanként lekoptatróluk idő, kor sok-sok otthonit,szeretetük is részvétté kopik,s egy életen át folyton távolodnak… Nagyon tetszik, megosztom!