Füle Lajos – Menedékem

Múló időm, URAM, TEREMTŐM,csak forgács az időtelenből,a véges út, a földi pályaa teremtés szakadt szilánkja. Hogy is lehet, hogy e szilánkotjelenléteddel így megáldod,s a halandó emberi lelkethatalmaddal újjáteremted? Köszönöm, hogy hinni, remélnién is idejöhettem élni,s földi időm ha itt letelne,kaput nyitsz az időtelenbe. Mert a múlás csalóka látszat,mert hatalma nincs a halálnakazon, akit KRISZTUSA éltet.Menedékem … Olvass tovább

Füle Lajos – A templom

Kevesen járnak már a templomokba,s az ifjúság teljesen elmaradt.Tűnt korszakokat idéznek várva visszaüres padok s még üresebb szavak. Mi lett a templom! Ez volt-é valaha?Valami bennem azt súgja: soha!S áldott igent harangoz az Ige:hogy: „Ti vagytok az Isten temploma!“ Igen, igen… Így adta, így kívánjaUrunk, a Jézus, ki feltámadott.S befogadják a templomot a gyárak,a földek, … Olvass tovább

Füle Lajos – Mikor már semmi sem marad…

Mikor már semmi sem maradaz ifjúkori lendületből,érett kori fogadkozásból:marad pár jó szó, jó imádságazokért, akik nem szeretnek,azokért, akik nem kívánják,de akikért egy életen átőrt kellett volna állni, hordvánterheiket (könnyebb lett volnaúgy s akkor a magunk keresztje),szóval pár jó szó, jó imádságértelmet adhat életünknekmikor már semmi sem marads amikor mégis gazdagabbakleszünk, mint bármikor korábban,mert fontos lesz … Olvass tovább

Füle Lajos – Én szeretem az elnyűtt Bibliákat

Hajlék az ISTEN, Könyve menedék!Én szeretem az elnyűtt bibliákat,énekeskönyvek kopott fedelét,énekeit, mik meg-nem-kopva szállnaka MENNY URÁHOZ, gyűrött bár a kotta:„Tebenned bíztunk eleitől fogva…’’Az Ige szól, és felfrissül a fáradt,élő vizet lel ismerős sorokba’…Én szeretem az elnyűtt bibliákat.

Füle Lajos – Mint a gyermek

„Mikor gyermek valék,Úgy szóltam, mint gyermek” * – Mostanában olyankedves ez az Igeérzékeny fülemnek.Kicsi fiúnk sok-sokmondanivalójátúgy megmagyarázza!Díszíti virággal,menti szeretettel,értelmetlenségétis, ha egyszer-egyszerfülem meg is bántja.Ez az Ige sohsemszólal meg hiába. Hisz úgy szól, mint gyermek,hisz úgy él, mint gyermek.Pár esztendejébőlígy is olyan ízesgyümölcsök teremnek,lelke mezejérőlígy is oly üdítővirágok fakadnak!Talán szegényebbekleszünk mi is, ő is,mire elmaradnak. Szóljon … Olvass tovább

Füle Lajos – Megtérések

„Megtértem” – mondod halkan, énhittel bólintom rá az áment.Itt járt, lelkedhez ért a Szél,ki tudja, honnan jött, s hová ment. *** „Hát megtértem apám…”– Ha te tudnád ebben a részed,így szólnál szelíden, meg-megakadva, fiam: „Megragadott az az Úr, AKI van,AKIRŐL te beszéltél,AKI elől a szíveméveken át menekült”. Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket:

Füle Lajos – Élő tükör

Lelkünket, mint a fényt az este, az ég magához visszavonja. Hanyatló árnyék hull a rögre: a testünk porrá lesz a porba’. Utánunk másik nemzedék jön. Mi lesz szerelme, álma, útja? Eltéved-e a rengetegben, nyomunkat hogyha szél befújja? Én nem tudom, de lelkemet, mint élő tükröt, a fénybe tartom, hogy ISTENÜNK örök derűjét sugározza fiúnkra arcom. … Olvass tovább

Füle Lajos – Egy életen át folyton távolodnak…

Egy életen át folyton távolodnak,huncut, parányi léptekkel elébb,sokszor léptük, útjuk, vágyuk egyre hosszabb. Érzékeikbe gyűjtve messze viszneksok-sok meleg színt, mint hamubasűltemlékpogácsát, hazai derűt…Más illatokkal, színekkel telik meg mégis a szívük, és lassanként lekoptatróluk idő, kor sok-sok otthonit,szeretetük is részvétté kopik,s egy életen át folyton távolodnak… Nagyon tetszik, megosztom!

Füle Lajos – Ha csendben lennél

Ha csendben lennél… Lenne rá okod,tán felfigyelnél, mint a pásztorok.Ők hallottak és láttak, mert lehetaz éjszakában angyalénekethallani, csak a lélek csendje kellhozzá, mikor nem ember énekel,mikor felülről jön az üzenet,mikor VALAKI nyitja füledet,s az Ég, a Föld, a LÉLEK, az anyagbeszélni kezd mind, vagy visszhangot ad.Ha csendben lennél, szinte hallanáda molekulák termikus zaját,sőt hallanád – … Olvass tovább

Füle Lajos – Nem hiába

Szemet adtál,hogy meglássam a másik embert.Fület adtál,hogy meghalljam a panaszát is.Lábat adtál,hogy sorsos útján elkísérjem.Kezet adtál,hogy elestében fölemeljem.Szívet adtál,hogy befogadjam és szeressem. Nem hiábaajándékoztál meg ezekkel.Buzdíts, URAM,hogy használjam és megköszönjem.