Magyar költők versei Reményik Sándor – Ne ítélj Istenem, add, hogy ne ítéljek – Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké....
Magyar költők versei Nagy Gáspár – Isten költeménye A vége felé járvarendelt ösvényeidennéha utadon túl ámulatokonés túl már hívságokon is!hirtelen rájösszvagy csöndben belátod:...
Magyar költők versei Bódás János – Valamit nem értek Régóta ismerlek már Istenem, S egyre halkulnak bennem a „miért”-ek. De homályos elmém bárhogy derül is, valamit most sem...
Magyar költők versei Füle Lajos – Nem hiába Szemet adtál,hogy meglássam a másik embert.Fület adtál,hogy meghalljam a panaszát is.Lábat adtál,hogy sorsos útján elkísérjem.Kezet...
Magyar költők versei Szabó Lőrinc – Lelkeknek egyessége Ha tudott rólad, aki csókol, ésHa tudom, hogy rád gondol: téged éltet,S te beleköltözöl, édes kisértet,És az idézett és aki idéz,Egymást...
Magyar költők versei Dsida Jenő – Hajnali kövek Egy átjárónak tört köve vagyok sáros kis utcán, derengés fele félénk vággyal és nagy csenddel tele. Köröttem mások, más apró...
Magyar költők versei Reményik Sándor – Mivé lesz? Mivé lesz ez a késő napmeleg,Mely most így át meg áthat engemet,S mely idén utolsó melegnek tetszik?Rőzsetűzzé lesz lelkem ugarán,Mely...
Magyar költők versei Gerzsenyi Sándor – Jöjj, Szentlélek! Szólít a dallam, jöjj, égi Tűz!Hintsd ránk a fényt, ami bűnt elűz.Úgy kell ma nékünk a drága Láng!Bajverte híveid szánva-szánd.Jöjj,...
Magyar költők versei Somogyi Imre – Pünkösd napja Aki nem tud a hit szárnyán a magasba szállni, nem is tud a Megváltónak Szentlelkére várni. Ó, emberek! Krisztus nélkül mit ér ünnepléstek?...
Magyar költők versei Sík Sándor – A néma Miatyánk Hozzád, Veled, Neked, Mondani egy utolsó éneket, Imában ömleni Eléd, Legutolsó, de hűséges cseléd…! De jaj! ha nem igaz! Szobám...
Magyar költők versei Reményik Sándor – A menekülő Ha menni kell, magammal sokat vinnék,Az egész édes, megszokott világot,Rámástul sok, sok kedves drága képetÉs egy pár szál préselt...
Magyar költők versei Juhász Gyula – Consolatio Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk...
Magyar költők versei Füle Lajos – Fiatal és vén napraforgók Hetykén a Napba néznek, fiatalok, duzzad bennük az élet; visszaragyog ifjúságuk az égre, fénylő sárga a kékre. Állnak, alig emelve...
Magyar költők versei Mécs László – A Szentlélek ekéi Hogy angyalkézből bezárult az Édenátok morajlik, forr a föld szívében,s a kéreg tövist, bojtorjánt terem. Az ember itt vergődött...
Magyar költők versei Füle Lajos – Szélcsendben Ó ez a csend, e Szél-csend, némaság! Nem hallani a megtérők szavát, az újszülöttek, hálaénekét. Kérés, könyörgés nem volt...