Magyar költők versei

Gyóni Géza

Az út mentén, a faluvégen
Ott állt a Megváltó keresztje.
Két durva fából hevenyében
Valami ájtatos szegezte.

Gyóni Géza

Hallom, Uram: sírás az élet,
A könyű omlik csak patakban;
A fény az árnyban semmivé lett,
Jelentsd magad hát, Láthatatlan!

Makkai Gyöngyvér

„Ő így válaszolt: "Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg. Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok." (János 9:11)
Előttem van, de mégsem láthatom
Arcához szemem nem tapaszthatom
Légbe vesznek álmaim

Füle Lajos

Ha csendben lennél… Lenne rá okod,
tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
Ők hallottak és láttak, mert lehet
az éjszakában angyaléneket

Bódás János

Ha jövendőbe nézünk,
hol aggódunk, hol remélünk,
Bárhogy küzd is kezünk, agyunk,
magunk ura nem mi vagyunk.

Gyóni Géza

Csend. Nem zavarja semmi sem.
Árnyék suhan a kék vizen.
Bús gondolat - tévedt madár -
        Rajzolta röptiben.

Ady Endre

A világ az izmos butáké,
Kik hangulatban, hitben élnek,
A magamfajta nyomorékok
Csak vizsgálódnak és henyélnek,

Ady Endre

Csak az a mély és szent igazság,
Amit magába rejt a lélek,
Idétlen semmi, játszi hívság,
Amit leírok, elbeszélek.

Wass Albert

Vörös fenyő a zöld fenyők között,
kinek már odasúgta a Halál:
„velem gyere!”
de azért mégis áll.

Magyari Lajos

Néz Isten minket, már szomorún, tehetetlenül,
néz sziklákká tornyosult gondjai mögül:
„Nem alkothattalak én tökéletesnek,
hiszen csak tettelek volna gépezetnek.

Reményik Sándor

Dr. Filep Gyulának
Ülve a karosszékben,
Ma legelőször néztem
Szemközt az utcasort.

Bözödi György

Azt mondják, vasárnap van ma.
Mindegy, menjünk ki a mezőre, a hegyoldalba
bolyongani, mint tegnap s tegnapelőtt.
Látod, milyen szép a falunk így messziről?

Áprily Lajos

Testvér, a földről szökni kezd a fény
s goromba gyolcsig vedlik itt a pompa.
Törd össze tükröd, vesd le álruhád.
nincs menedéked, csak a katakomba.

Gyóni Géza

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
    Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,

Túrmezei Erzsébet

Holnap talán az ajkam néma.
Hogy ne maradjak
szerető szóval
senki adósa;