Magyar költők versei

Dsida Jenő Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Parányi pirula.
Itt a lámpaoltás.
Miatyánk ki vagy a mennyekben!
Megint egy sikoltás.

Reviczky Mária Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Zivatar volt. Kemény korbáccsal verte
fekete felhők bús seregét szerte
az esti égen utána a szél.
-Most már nem rezdül sehol falevél

Kacsó Sándor

A gyűlölet izzó homokja
Ha majd egészen eltemet,
Három angyal még ne repítse
Felfelé szálló lelkemet.

Garai Gábor

,,Ki méltó látni a csodát…
az a csodát magában hordja."
(Babits)
Aki méltó - magában hordja

Kassák Lajos

Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,
hogy szépen élni gyakran túl kevés.

Kun Magdolna

Szíve már feladta, csak lelke küzd még érte,
csak az nyújt neki vigaszt a karácsonyestékbe,
csak az ad reményt ahhoz, hogy nincsen minden veszve,
akkor sem ha létét már nincs ki értékelje.

Hervay Gizella

Itt vagyunk hát a mennyben, amiben nem hiszünk,
s ami nincs is egyébként, hiszen tudjuk.
De itt vagyunk és ehhez kétség nem fér.
Fáradt villanykörte lóg

Aranyosi Ervin

Advent első vasárnapján
felgyullad egy gyertya fénye.
Melegítse át szívedet,
legyen fénylő eredménye.

Schvalm Rózsa

Létezik egy ország, minek idő és tér,
nem szabja határát, hol nincsen sötétség.
Hol örök fény ragyog, hol nem váltják egymást,
éjszakák és nappalok, Isten a fényforrás.

Túrmezei Erzsébet

Fehér takaró,
ezüst fénytartó,
valót eltakaró.
Mintha nem volna más,

Ágh Tihamér

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap
sugárnyalábja felhőtlen megakad.

Reviczky Gyula Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

   I.
Most keseregd ki bánatod':
Sirasd magad meg, ez a te napod,
Magános élet gyászos embere!

Tóth Árpád Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Vén, halottas esti kert.
Itt-ott ferdén, egyedül
Egy-egy tél-túl földbevert
Furcsa fejfa hegye dűl:

Garai Gábor

Álmodj egy szép világot
hol a tenger a fény,
ott hol a béke az égig ér...
Álmodd, hogy a szeretett örökké él,

Lukátsi Vilma

Latin nyelvbe, tilalomba zártan
Hevert az Írás olvasatlanul.
…a wittenbergi vártemplom falára
októberi éj sötétje borul.