Magyar költők versei

Gerzsenyi Sándor

Akit szeretsz, ajándékként fogadd
Az Úr kezéből, s légy hálás e kincsért!
Nem érdemed, hogy tiszta, szép, eszes;
Érette Isten áldott nevét dicsérd!

Móra Ferenc

Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,
Hol villámok közt vala az Úr jelen,
E legszentebb parancs nincs kőtáblára írva-
Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon

Szabolcska Mihály

Krisztus keresztjén
Az van felírva,
Hogy az igazság
Nem vesz a sírba!

Schvalm Rózsa

Mily nehéz szeretni azt,
ki durván, sáros lábbal,
mélyen lelkedbe tapos,
s kárörvend fájdalmadon.

Reményik Sándor

Szavak, szavak, szabadító szavak,
Ó, hányszor, hányszor ócsároltalak!
Hogy kongók vagytok, üresek, szegények,
Hogy nem éri be veletek a lélek.

Reményik Sándor

Megüzentem a porkolábnak éjjel,
Mikor nyögtek az álmatlan rabok
S halk éji nesszel csikordult a zár:
Vigyázz, lator, én még szabad vagyok!

Füle Lajos

„Megtértem” – mondod halkan, én
hittel bólintom rá az áment.
Itt járt, lelkedhez ért a Szél,
ki tudja, honnan jött, s hová ment.

Reményik Sándor

Keményen nem beszéltem senkivel,
És szigorún sem szólottam soha.
Nem háborított fel a vétkes vétke
S nem ingerelt az ostoba.

Reményik Sándor

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Bódás János

„Hol hit, ott szeretet’’
Falon függ a szobában,
szép, aranyos keretben,
még mindig annyi házban!

Reviczky Gyula

Templomba tévedtem s a félhomályban
Megálltam, búban elmerülve mélyen,
Hol a zsidók királya haloványan,
Bágyadt szemekkel halni készül épen.

Olosz Lajos

Be nem szegett, fehér mező.
Felette fekete éjszaka.
Csend énekli az Ite Missát.
Nem hallgatja csak a Csend maga.

Berde Mária

Gondviselő édesapám
Öt és fél évig volt csupán.
Sorsom gazdátlan nem maradt:
Mert Reád bízta gondomat.

Berde Mária

Si fractus illabatur orbis -
Világunk hogyha megroppant körül,
Ha földredördült az utolsó bástya:
Vaksággal rajtam Ég, ne könyörülj.

Füle Lajos

Lelkünket, mint a fényt az este,
az ég magához visszavonja.
Hanyatló árnyék hull a rögre:
a testünk porrá lesz a porba’.