Hajszálnál finomabb fonál
a szomorúság.
Ha harmatosan rácsillog a nap,
szivárványszínű.
…
Kinek porszem, mi nékünk egy világ,
S egy rebbenés határa az időnek:
Ki, a mi ember-agyban míriád,
Nem olvasod, mert semmiség előtted:
…
Uram te látod kezem üres
nincs benne semmi mi a másé
de marokkal szorítom
ígéreted a reményt
…
Vén juh az ősz, kolompja egyre halkabb,
gyapja gubancos gizgazzal tele,
mételyes szemmel baktat
a hegyről lefele.
…
A föld kérge alatt
forrong már valami:
bökdösik a csírák
apró szuronyai.
…
Uram Te vagy, a Kezdet s Te vagy a Vég,
középpont, a lét kiinduló pontja,
Teremtő és fenntartó egy személyben,
a világ sorsának irányítója.
…
Fehér szobánkban napsugarak járnak.
Kék őszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.
Szívemben boldog, halk dallamok kelnek:
Hiszek a szeretetben.
…
Minden gondotokat őreá vessétek” 1 Pét 5,7.
“Minden lehetséges a hívőnek” Mk 9,23
“Mindenre van erőm a Krisztusban” Fil 3,20
“Mindenért hálát adjatok” Ef 5,20
…
Oda viszi népét immár negyven éve.
De nem csak előre, visszafelé is néz,
És édes megnyugvás tölti el szívét,
Mert bárhová tekint, mindig csak azt látja,
…
Hunyd be a szemedet a dombtetőn.
Megindulsz lassan az űrben, a kék
levegőben, az őszi lombok hervadt
szagában. Előbb csöndes úszással,
…
Sustorgó víz-szirmú rózsák
buzogva nyílanak itt.
Mérges, dús sárga növények
rejtenek el valakit,
…
Hulló levéllel besöpörte
Az őszi szél az útakat.
Mint a ligetnek üde zöldje,
Minden mulandó, hervatag.
…
Minden göröngyből virág ütközik,
kék az éjszaka és arany.
Ifjú vagyok és megyek vidáman,
tisztán a hullócsillagok alatt.
…
Mért búslakodnám? Annak örülök,
amit az Isten lenni adott.
Hogy széles mezőkön száz sugár sürög,
s én látom a színt, a fényt, a napot.
…
Egy életen át folyton távolodnak,
huncut, parányi léptekkel elébb,
sokszor léptük, útjuk, vágyuk egyre hosszabb.
Érzékeikbe gyűjtve messze visznek
…