1.
Állsz ordítva az udvaron.
De ki őrzi a titkokat?
Körötted hó, kő, víz, homok,
mosópor és ruhacsipesz.
Míg toporzékolsz a zepén,
emelkedik a hangulat.
A szomszéd eresz alatt
nők fésülködnek, fulladoznak,
gömbölyödnek bő nevetésben.
2.
Szó üres csatornáin
gyűlölet mérge száguld.
Késik a megbocsájtó
feloldozás, az áldás.
Pedig a szíved ma is
ugyanazt mondaná csak.
3.
Felveszed majd azt a ruhát.
Rajta apró, hímzett virágok.
A fogasról a szárnyadat
leakasztod, újra felöltöd.
Elszállsz az égbe ismeretlen.