Krisztus versek

Krisztus versek

 

Krisztus versek, amelyek a Fiúról szólnak, arról a Fiúról, aki Egy az Atyával és Egy a Lélekkel is keresztény hitünk szerint.

A vele való közösség valljuk be, hogy nem mindig egyszerű. Még hívő emberként is konfliktusba kerülünk Vele, mert mi, egyszerű, halandó emberek mérföldekre kullogunk mögötte. Kvalitásai, isteni volta megihlette a magyar irodalom klasszikus és kortárs képviselőit is.

Sok esetben perlekednek vele a költők a versekben, vagy erős, érzelmi ihletettségű imákat írnak Hozzá!

Hozzá, Krisztushoz, Akit tudjuk, hogy értünk szenvedett, és valahol, embertársaink szemében, a természet sokszínűségében folyamatosan jelen van. Nekünk csak észre kell venni, és szóba állni Vele.

A Krisztus versek hasonló témakörben íródnak. Mindannyian a Hozzá vezető utat keressük, és olykor egy-egy versben akár meg is találhatjuk!

Olvassunk Krisztus verseket!

Alföldi Géza – Krisztus!… Krisztus!…

Karácsony éjjel, kint most verte az éjfelet, az égen furcsa fehérlő fény remeg. Az éjben apró lámpások pisla fénye forrósítja az éjjel áhitatát, mintha élne a tiszta hótól felsugárzó visszfény s a kispatak vizén valaki jár. Felnevet a sivár erdők hólepte fáira, s a mosoly lelke mámort hint a hallgató tájra, az éjjel szája is mosolyra rándul, a völgy felett valaki átnyúl s óriás diadalíveket feszít a patak fölé, hogy aki a víz színén halad érezze, várják; hívja a rét, a hegy, a táj, … Olvass tovább

Ady Endre – Krisztus-kereszt az erdőn

Havas Krisztus-kereszt az erdőn, Holdas, nagy, téli éjszakában: Régi emlék. Csörgős szánkóval Valamikor én arra jártam Holdas, nagy, téli éjszakában. Az apám még vidám legény volt, Dalolt, hogyha keresztre nézett, Én meg az apám fia voltam, Ki unta a faragott képet S dalolt, hogyha keresztre nézett. Két nyakas, magyar kálvinista, Miként az Idő, úgy röpültünk, … Olvass tovább

Sík Sándor – Jézus Krisztus

Király, ki feltakart piros szíveddel állsz a vérző föld felett, Míg mélye még féligcsitult világrengések forradalmas émelyétől Embertelen görcsökben hánytorog, S lábad körül az összevissza tipratott világmezőn Véresre-rázott emberszív-rögök vonaglanak: Krisztus-Király, Egyetlen álló tiszta Csend a kábító hullámverésben, Egyetlen élő Fény az érthetetlen örvény éjjelében, Krisztus-Király, hozzád jövünk, A mélységből kiáltunk hozzád. Hajolj le hozzánk, … Olvass tovább

Tóth Árpád – Krisztus-képre

Szelíd gyermek, mért késztetsz, hogy megálljak,Felém mért nyújtod nyájasan kezed? Szívem, mely mindig későn érkezett, Szelíd gyermek, lásd, lomha, furcsa, bágyadt. Leomlanék csókolni jászolágyad Mint ki mirhát hoz, s kit csillag vezet, De lásd, a mirha s csillag elveszett, És eltemettem minden drága vágyat. Álomsereg víg Fáraója voltam, S szép katonáim zengő csodasorban Vittem dőrén, … Olvass tovább

Dsida Jenő – Krisztus

Krisztusom, én leveszem képedet falamról. Torz hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy. Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa. Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló. Álmatlanul csavarogtad a … Olvass tovább

Ady Endre – A nagyranőtt Krisztusok

Eső után a buja gombák S mint Florencban a májusi virágok, Úgy születnek szent garmadával Mostanában az új és új világok. A Bibliának egy világa Milyen lassu, tétova kézzel készült S ma egy-egy új világ mily készen Ugrik ki terhes, tüzes emberészbül. Bethlehem híres csillagának Híre maradt csak, se hamva, sem üszke, De ezernyi fényes … Olvass tovább