Krisztus versek, amelyek a Fiúról szólnak, arról a Fiúról, aki Egy az Atyával és Egy a Lélekkel is keresztény hitünk szerint.
A vele való közösség valljuk be, hogy nem mindig egyszerű. Még hívő emberként is konfliktusba kerülünk Vele, mert mi, egyszerű, halandó emberek mérföldekre kullogunk mögötte. Kvalitásai, isteni volta megihlette a magyar irodalom klasszikus és kortárs képviselőit is.
Sok esetben perlekednek vele a költők a versekben, vagy erős, érzelmi ihletettségű imákat írnak Hozzá!
Hozzá, Krisztushoz, Akit tudjuk, hogy értünk szenvedett, és valahol, embertársaink szemében, a természet sokszínűségében folyamatosan jelen van. Nekünk csak észre kell venni, és szóba állni Vele.
A Krisztus versek hasonló témakörben íródnak. Mindannyian a Hozzá vezető utat keressük, és olykor egy-egy versben akár meg is találhatjuk!
Olvassunk Krisztus verseket!
Ballagsz életed útjain…Egy titkos kamera figyel,szavaid, gondolataidrejtett mikrofon veszi fel. Kiskorból emléked kevés;talán rád nyomta bélyegét,tudat alatt hordozod ésanélkül tán, hogy értenéd. Aztán gyerekkor, ifjúkor,szülők, barátok, iskola…A félelem itt ért utol,és jött a magány is lopva. Felnőtt vagy, és mint kisgyerekszeretet után sóvárogsz,hogy fontos légy valakinek,s gazdagítsad a világot… Ballagsz az élet útjain;a szemeddel azt … Olvass tovább
Év előttünk, év utánunk,harcok zúgtak át felettünk,s könnyözönben, vérözönben békekövetek lehettünk. Év előttünk, év utánunk,fény előttünk, fény utánunk,Krisztus járt velünk naponta,szenvedéseink is ragyogásba, fénybe vonta. Fény előttünk, fény utánunk,zengj előttünk, zengj utánunk,boldog ének, hála ének,zengj be minden földi utat,minden percet, minden évet,zengj előttünk, zengj utánunk. Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!
Jézus nem korlát, nem gúzs, nem sorompó.Nem börtöne a szabad gondolatnak,Hol ablaktalan, fekete falak köztszárnya törik a felcsillanó napnak. Jézus nem nyűg, nem lánc és nem bilincs.Nem gátja a szirombontó fénynek.Nem eltiprója a bölcs haladásnak,S nem gyűlölője a magasztos szépnek. Jézus halála nem a halálért volt,Hanem azért, hogy már e földön járvaBoldog legyen, ki élni … Olvass tovább
Ólmos, nehéz köd, a föld és az égAlaktalan bús szürkeségbe foly;Fejünk fölött még egy csillag sem ég,Egy bíztató sugárka sincs sehol.E földi faj, fényes nyarát leélvén,A sír felé tart, mert megvénhedett…Ragyogj le reánk, te áldott, éltető fény,Megváltó égi szeretet. A mindenség ezer csodáibólHiába int felénk az Alkotó,Tagadja őt a gőgös földi por,A percznyi fényében hívalkodó.Erős … Olvass tovább
Ne legyen mellünkön fénylő kereszt,Ne színes kép az imakönyvben,ne legyen üres külsőségmi elmerül lelki közönyben. Ne legyen zászló csupán,éneklő tarka körmenet,ne legyen barka, pálmaágamit emlékül törjenek. Ne legyen hitünk cégére,szavakon lógó hitvány rongy,s ne legyen feltűnési vágy,mi szűk szívekben szorong. Legyen szívünk melege, lángja,lelkünk taván a béke, a csend,Ő legyen a Mindenség királya,a hajnal és … Olvass tovább
Egyszer igazán megláttalakAhol megláthat minden ember.Mikor halálra adtam magad,Hogy győzzél szent, nagy győzelemmel. Egyszer igazán megláttalak…Halálveríték vert ki éppen,Arcodon folyt sok bíborpatak…S én megdöbbenve álltam, néztem. Egyszer igazán megláttalak…Ajkadról a végső szó lebbent: Szemedből az utolsó sugár –És szállt: ‘Elvégeztem mindent!’ Egyszer igazán megláttalak…Lándzsát döftek át a szíveden.És akkor ott a kereszt alattVáratlanul megnyílt a … Olvass tovább
„Azt szolgálom, aki a legerősebb!”„Én vagyok az!” – hazudta rá az ördög.Alkut kötöttek, s elszegődött. Aztán Jézus nevét ismerte meg.Látta, hogy ahányszor kiejtik,az ördög rémülten remeg.„Hazudtál, mert Jézus a legerősebb!”– kiáltott, és otthagyta egyik este.Jézust kereste,hogy néki ajánlja fel erejét. Ment, mendegélt.Zúgó folyamhoz ért.Egy hófehérszakállú, halk öregútközbenolyan különös dolgokat beszélt:hogy Jézust az szolgálja itt,aki máson … Olvass tovább
Vad, nagyszerű rajongást oltott Az Érnek partja énbelém, Csupa pogányság volt a lelkem, Gondtalan vágy és vak remény. Forgott körültem zagyva módon Lármával, vadul a világ És én kerestem egyre-egyre Valami nagy Harmóniát. Paraszt Apollónak termettem, Ki dalos, erős és pogány, Ki szeretkezve és dalolva Dől el az élet alkonyán. Pogány erőtől, daltól, vágytól A … Olvass tovább
Krisztus feje bomlik ki a kőből. Udvarunkon látható e kő. Aki ránéz, kissé visszahőköl, Majd eltölti egy csodás erő. És csak nemrég alakult ez így ki! S én pillantottam meg legelőbb! Kinek mondom, el se tudja hinni – és csak áll a látomás előtt. Felénk fordul, tornácunk felé Ő, rajtunk tartja két meleg szemét, arca … Olvass tovább
„ – Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság!Ne légy más, mint az Igazságos Úr.Több kalászt adj, de azért el ne vedd aRózsát. Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba,Gyere ki, nézd meg – szolgád mit csinál?Ronggyá nem mosná élet-subád emberÁtka. S Neked könnyű vón a tövist letörni.Tanulhatnál még tőlem is, Uram –Én töröm s nem lesz … Olvass tovább