Ízelítő a verseskötetben található versekből! A lent és a fent, a kételkedés és az önfeladó hit különleges egyensúlya!
Lehet, hogy a továbbiakban fellapozásra kerülő versek közül csak egy lesz, ami eltalál, nekem már akkor is megérte megírni. Persze, akkor sincs harag, ha egyikkel sem tudsz azonosulni, ha sem gondolatot, sem érzelmet nem váltanak ki belőled.
A lényeg, hogy ezek a versek „megszülettek”, anyanyelvünk csodálatos harmóniáján keresztül kívánnak Isten kereső, vagy Isten követő jelző fények lenni!
Olvassátok szeretettel!
Feladatunk békére mindennap rálelni, hinni a jóságban, mosollyal ölelni. szeretve engedni elfogadni hittel, tanulva mindenből, csak tenni, amit kell! Hozzon a karácsony lelki egészséget, nyugalmat és derűt Boldogabb Újévet!
csodák mögött fényes képek, Krisztus arcán szelíd mosoly, honnan jöttél fáradt vándor? – szemében a béke honol. gyertyák fényén futó árnyék a vándor szívéből lopott, esőcseppek összesúgnak: Irgalom Istene hozott! ezerszínű őszi tájban rózsafüzér harmónia, zene lesz az imádságból: Üdvözlégy Mária.. Üdvözlégy Mária!
ajkamról menekülnek a szavak, csak suttogok értelmetlenül, fürkészem jövőmet szemedben, míg hitem fényedben megsemmisül. üres léptekkel dobban szívemen a vágy, megfojtva tettek erejét, valóságot hazudik a sejtelem, eltiporva lelkem hű Istenét. miattad járom a hitetlenek útját, s mantrázom fájó érveit, értékessé lesz az értéktelen és mértékké lészen a krisztusi, hol megszabadító mozdulattal csak mosolyognak cinkos … Olvass tovább
(„Rontsátok le a templomot és három nap alatt megépítem azt.” János 2:19) toronnyá karcsúsodott bércek földig hajolt tornyok pillantása mögött véres alázat húzódik lélekbe burkolt kicsi fatemplomok rettegnek az idő lánctalpa alatt félnek a cigarettacsikk sorstól
Tömeggel követeltem: feszítsd meg! barna szempár reámnézett: szeretlek, Két kezedbe én vertem be a szeget, fájó szempár reám nézett: szeretlek. Fejed nádpálcával vertem: lehetett, könnyes szempár reámnézett: szeretlek, Gúnyként melléd feszültem a keresztre, kegyes szempár reám nézett: szeretlek. Megnyílt az égbolt és a föld is vele, húzott a pokol szürke ólomkeze. Zuhantam, s Te hívás … Olvass tovább
talán, ha még egyszer,nem pedig újra,talán, ha rátérekarra az útra,talán, ha megfogomkezét a mának,talán, a túlpartonengem is várnak, talán, ha szeretem kit gyűlölni kéne,talán, ha nem nyomasztönmagam léte,talán, ha rám köszönújra a hitem,talán még nem mond lerólam az Isten…
ujjaim között morzsolgatom a Szót szétfeszítve nyitott tenyérrel a miseruha hűvös szentségét érintve a mozdulatban ujjaim között morzsolgatom a Szót mintha kenyeret törnék a langyos világnak míg az imára kulcsolt kezek mögül felbukkan a palástszegélyű áhitat.
Öt perc múlva éjfél. Megyek a nyirkos hegyi úton, zöldmohás kereszt a vállamon. Ha nem bírom, húzom. Felérek a hegytetőre, hol minden nesz a halál súlyos, kopott keresztem árván hever lábaimnál. Éjfél. Éjbe villan fel a büszke fény, keresztet nyújt egy láthatatlan óriás kéz felém. S, én lehajtott fejjel dadogva ígérem, fogadom, szent helyen tartom … Olvass tovább
nagy tettek apró dolgokban zsugorodnak össze rózsaszín emléket ültetünk egymás agytekervényeibe egy meleg könnycseppért a szív ritmusából
horizont alá feledett tegnapok reménység- szilánkjai ma még tükrözik a holnapban haldokló hitet… Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket: