Öt perc múlva éjfél. Megyek a
nyirkos hegyi úton,
zöldmohás kereszt a vállamon.
Ha nem bírom, húzom.
Felérek a hegytetőre, hol
minden nesz a halál
súlyos, kopott keresztem
árván hever lábaimnál.
Éjfél. Éjbe villan fel a
büszke fény, keresztet nyújt
egy láthatatlan óriás kéz felém.
S, én lehajtott fejjel dadogva
ígérem, fogadom,
szent helyen tartom csak
súlya ne nyomjon oly nagyon.
Oly nagyon.