Magyar költők versei Olosz Lajos – Barlanghomály Maholnap már semmit sem mondok. A barlang homálya egyre mélyebb. Reákönyöklök kőpadomra, nem lázadok és nem remélek. Jaj, amikor...
Magyar költők versei Áprily Lajos – Assisi, jöjj… Vadjárta út ez, vadcsapás, moha-szegélye zúzmarás. Halkul a léptem. De a vad, az őz s a szarvas megszalad. Pedig kezem fegyvertelen....
Magyar költők versei Túrmezei Erzsébet – Birodalmam Lélek, én lelkem, hogyha ismernélek!Ha bejárhatnám a határidat!– Neki indulok s olyan szövevényes…a folyamain nincsenek...
Magyar költők versei Gyurkovics Tibor – Örökké Örökké van a táj, a fák, az almakertek, a fák végén a lomb vagy a diólevél, miket úgy hajt a szél, mint halakat a gyermek, ahogy...
Magyar költők versei Váci Mihály – Végül Végül nem bán már az ember semmit, semmit, csak szeressék! Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már, hogy...
Magyar költők versei Kun Magdolna – Befelé hullt könnyek Az a legszörnyűbb tudat-állapot, mikor magunkban kell elsírni minden bánatot, s úgy kell viseltetnünk, mintha nem is fájna az a marcangoló...
Vendégcikkek Különleges borok – a bor különlegessége A hívő ember a borra szakrális italként tekint, de azon emberek szemében is, akik különösebben nem táplálnak kapcsolatot semmilyen...
Magyar költők versei Ady Endre – Szelid, esti imádság Uram, adj csöndes éjt,Nyugodalmas, nagy éjtA te vén gyermekednek,Beteg, rossz gyermekednek. Fölséges dáridók,Keserves dáridókMuzsikája...
Magyar költők versei Szabó Magda – Fű Oly kis lelkem van, hogy ilyen parányi nincs senkinek talán. Beszélek én, de hangom is pici, hát nem figyelsz reám, azt sem tudod, hogy...
Magyar költők versei József Attila – Istenjárás Az Úristen minket nagyon szeret,Minket mindennap látogat.Nehéz, kegyetlen-nehéz a lábaS egy-két magyar szív néha megszakad. Istenjárás...
Magyar költők versei Áprily Lajos – Bartimeus Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz megérintette fénytől szűz szemem, világgá lett a bús világtalanság, s öröm borzongott...
Magyar költők versei Gyurkovics Tibor – Kegyelem Mily szomorú a lélek alja,a lélek ege mily magas,azért lettünk, hogy égbe törjünk,vagy földre hullni ugyanaz? madárképesség, lélek-ára,szárnyaszegett...
Magyar költők versei Reményik Sándor – Ne ítélj Istenem, add, hogy ne ítéljek – Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké....
Magyar költők versei Nagy Gáspár – Isten költeménye A vége felé járvarendelt ösvényeidennéha utadon túl ámulatokonés túl már hívságokon is!hirtelen rájösszvagy csöndben belátod:...
Magyar költők versei Bódás János – Valamit nem értek Régóta ismerlek már Istenem, S egyre halkulnak bennem a „miért”-ek. De homályos elmém bárhogy derül is, valamit most sem...