I. Most keseregd ki bánatod’:Sirasd magad meg, ez a te napod,Magános élet gyászos embere!De szomorú tekinteteddelNe a halottakat keresd fel,Ne menj a temetőbe, ne!Idegen minden sírja néked;Ott is csak a magány kisérget,S csak annál kínosabban érzedKietlen egyedűliséged’. Azért a négy fal közt maradj,S gondold meg azt, hogy árva vagy;Élők között is, holtak közt is az,Halottad … Olvass tovább
Templomba tévedtem s a félhomálybanMegálltam, búban elmerülve mélyen,Hol a zsidók királya haloványan,Bágyadt szemekkel halni készül épen. Megtört kedélylyel, búsan, létunottan,Magamba szállva révedeztem ottan –S egy gondolattól nem volt pihenésem:Boldog, ki túl vagy földi szenvedésen. Istenhalálra vágyó ördögök,Hitvány cselédség, mely megköpködött;Judási csók, főd véres koronája,Az igazságnak kézmosó birája,Kereszthalál! Az áldozat betelt.Van-e megváltás? Szívem nem felelt. Orgona … Olvass tovább
Kinek porszem, mi nékünk egy világ,S egy rebbenés határa az időnek:Ki, a mi ember-agyban míriád,Nem olvasod, mert semmiség előtted:Ki búborék gyanánt elfújhatod,Mit összehordtak népek, századok:Minden füszálban érezlek; de elmémNem bír felfogni, megnevezni nyelvén. Kit megtagad a léha kétkedő,Te adtál, ismeretlen ismerős Te,Te földi szóval nem nevezhető,Szivünkbe álmot, eszmét agyvelőnkbe.Magát tagadja meg, ki megtagad,Mint a napot, … Olvass tovább
Hulló levéllel besöpörte Az őszi szél az útakat. Mint a ligetnek üde zöldje, Minden mulandó, hervatag. Az ember visszatér a porba; A hű szivektől elszakad. Örök válás, bucsú a sorsa; Mind elmulik az ég alatt. A forró szív kihül, s ha végre A multak sírjává leszen: Az emlék reszkető kezével Gyujt neki mécsest csöndesen. Mert … Olvass tovább
Vannak jó lelkek még a földön;De elrejtőznek a világ elül.A csacska hír hallgat felőlük,Élnek s meghalnak ismeretlenül. Éltük szerény, csöndes, magános,Dobszóval, vak lármával nem dicsért.Erényüknek czégére nincsen;Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért. Vásári zajt, hühót kerülnek.Nem lökdösődnek lármás útakon.Lelkük zománczát féltve őrzik.A merre járnak, csend van s nyúgalom. A sors csapási, szenvedésekKözött értékük legszebben … Olvass tovább
Fakadnak már a virágok,Kiderül az ég,És a föld most készül ülniDrága ünnepét.Sziveinkben, mint a földön,Ma öröm legyen,Feltámadt az istenemberGyőzedelmesen! Akik tanait gyülölték,Meg nem ölheték.Nem rejthette sír magábaÉgi szellemét.Mert égből eredt s nem is voltSzületése sem…Feltámadt az istenemberGyőzedelmesen! Kettős ünneplés azótaMinden kikelet!A mennyországé s a földé…Ünnepeljetek!Adjatok hálát, hogy ismétÚj világ terem,S feltámadt az istenemberGyőzedelmesen! Aki tudja, … Olvass tovább
Urunk, atyánk, az ég lakója;A csillagoknak alkotója,Ki fentartod mindenütt a rendet;Dicsőség a te nagy nevednek! Az igazak, jók, a kik élnek,Mindenha csak benned remélnek.Te vagy az ő buzgó imájok:Óh, jőjjön el a te országod! Erős vagy, jó vagy, bölcs, igaz vagy;Belátásod mindent igazgat.Adsz örömet, csapást, kegyelmet:A te akaratod legyen meg! Panasz sosem jön ajakunkra;Csak te … Olvass tovább
Piros pünkösd öltözik sugárba,Mosolyogva száll le a világra.Nyomában kél édes rózsa-illat,Fényözön hull, a szivek megnyilnak. Hogy először tünt fel a világnak:Tüzes nyelvek alakjába’ támadt.Megoldotta apostolok nyelvét,Hirdeté a győzedelmes eszmét. Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed’Ma is minden bánkodó szivének,Hogy ki tévelyg kétségbe’, homályba’:Világitó sugaradat áldja. Habozóknak oldjad meg a nyelvét,Világositsd hittel föl az elmét.Hogy az eszme … Olvass tovább
A zúgolódás, gúny, harag Rég halva már szívemben. Egy szóval sem panaszkodám, A kis Jézus ellen. Nem vádolnám balgán azért, Hogy engem kifelejtett. Hogy nem hozott ajándékot, Szemem könnyet nem ejtett. Lelkem nyugodtan, csöndesen Átszáll a nagyvilágon. Imádkozom, hogy Jézusom Minden szegényt megáldjon. Ágyamra dőlök, s álmodom Egy régi szép, édes álmot: … Olvass tovább