Abban a celeb dömpingben és fake news örvényben, ami egy-egy Facebook szörf alatt szembe jön velünk, valójában üdítő színfolt, ha találkozunk olyan csoportokkal, ahol magyar versekkel foglalkoznak, akár tematikusan szétbontva, akár csak a versolvasás öröméért.
Azért is örömteli mindezekről tudni és követni, mert a kiragadott idézetek, amelyeket általában giccsesebbnél, giccsesebb képre írva terjesztenek a megosztók, nem adja vissza azt a boldogság-szeletet, ami a teljes vers elolvasása adna.
Csak akkor ismerhetjük meg mélységeiben a költő motivációját, a vers ízét és mondanivalóját, akkor tudunk abban az álom adta világba belépni, amit a költő szavakkal rajzol számunkra. Talán ez a kimondatlan igény hozta magával, hogy az idézetek helyett szívesen olvasnak, osztanak meg teljes verseket a Facebookon.
Akár ünnep napokon, akár család számára fontos napokon, vagy épp a boldogság kinyilatkoztatásaként egyszerűen ellenállhatatlan vágyat érzünk arra, hogy megosszuk kedvenc verseinket, amit olykor – biztos vagyok benne – akár „életmentő” mantraként is tudunk ismételgetni. Hatását mindenki megfigyelheti önmagán!
Természetesen abban megegyezhetünk, hogy a Facebookot igazából nem szükségszerű követni, de mégis van benne zsenialitás, hogy ha valaki megoszt egy verset Gyálon, azt azonnal elolvashatja a Kanada legeldugottabb részén élő magyar ajkú honfitársunk. Anélkül szerezvén neki örömet, hogy akárcsak tudatában is lennénk ennek.
Így azt kell mondanom, hogy bátran osszunk meg verseket, vegyük fel ezzel a képzeletbeli harcot, a webet és a Facebookot elárasztó értelmetlen megosztásokkal, ami sokkal inkább képes kárt tenni lelkünkben, mint bármilyen haszonnal bírna!
Szerencsére egyre több verses csoporttal lehet találkozni, egyre több versgyűjtő weboldal, kortárs költők és amatőrök mutatják meg műveiket, állnak bele a versterjesztés nemes „küzdelmébe”, mert bizony elmondhatjuk, hogy ma már a szellemi érték fogalma teljesen elcsorbult, a klasszikus értékeket ne hagyjuk elveszni, lecsúszni!