Kacsó Sándor – Imádság
A gyűlölet izzó homokjaHa majd egészen eltemet,Három angyal még ne repítseFelfelé szálló lelkemet. Inkább – borítva szárny alá –Hozza vissza, a földre le,S kihűlt hüvelye oldalánA föld alá temesse be. Testem maradjon jel, hogy ittReményteljes vetés vagyon;S lelkem a mag, amely kikelEgy verőfényes hajnalon. Aztán, ha majd megáldja IstenAz új termés minden szemét,Három angyal csépelje … Olvass tovább