Kacsó Sándor – Imádság

A gyűlölet izzó homokjaHa majd egészen eltemet,Három angyal még ne repítseFelfelé szálló lelkemet. Inkább – borítva szárny alá –Hozza vissza, a földre le,S kihűlt hüvelye oldalánA föld alá temesse be. Testem maradjon jel, hogy ittReményteljes vetés vagyon;S lelkem a mag, amely kikelEgy verőfényes hajnalon. Aztán, ha majd megáldja IstenAz új termés minden szemét,Három angyal csépelje … Olvass tovább

Kacsó Sándor – Fásultság

A nagy szavakat már utáljuk,Az egyszerűket nem találjuk,S így várjuk be a halálunk. Mert jön mögöttünk lépegetve,Nincs rosszkedve és nincs jókedve,Nem jön lassan és nem sietve. Jó lenne megállva bevárni?Megfordulni és szembeszállni?A menekvést megpróbálni? Nincs szavam rá és nincs erőm,Nem állok hősen, se remegőn,Egykedvűen csak, mint fű mezőn. A nagy szavakat már utálom,Az egyszerűket nem … Olvass tovább

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás